Kötet, Fezejet

 1    I,    VII|     kötélen egyenként felhúzza a gyermeket, s így kézről-kézre le lehet
 2    I,    VII|     kötél végére, s kétfelől két gyermeket ültetett rá meghagyva nekik,
 3    I,    VII|      ifjúnak.~ ~Az felvoná a két gyermeket, kiket a többi munkások
 4    I,    VII|  fáradozókat.~ ~Az ifjú újra két gyermeket húzott fel a kötélen; lassankint
 5    I,    VII| megfelelni, nem engedvén, hogy a gyermeket valaki zavarba hozza.~ ~–
 6    I,      X|       meg akarja a szerencsétlen gyermeket menteni attól, hogy ártatlansága
 7    I,      X|              Szegény öcsénk!~ ~A gyermeket egész megvadították ezzel
 8    I,     XI|     érzékenyen szorítá keblére a gyermeket. Isten megjutalmazá őt háromévi
 9   II,    XIV|     szigorú elveiben nevelheté a gyermeket, akkor jótállhatna erényei,
10   II,  XXVII|       Repeső tekintettel nézte a gyermeket. Szép, erőteljes fiú volt
11   II,    XXX|       hogy oly gyöngéden tudja e gyermeket ölelni, takargatni, mintha
12   II,   XXXI|        egy kis csevegő hároméves gyermeket vezetve kezén.~ ~A gyermek
13   II,   XXXI|            s azzal ölibe kapta a gyermeket, s összecsókolá szemeit
14   II,   XXXI|         akkor meg fogja utálni a gyermeket, ha gyanút gerjeszthet ellene
15   II,   XXXI|      fogva még jobban szerette a gyermeket.~ ~Nehány év múlva ha találkozandunk
16   II,    Meg|    megjelent; ezt az utolsó szép gyermeket nőül vette egy külföldi