Kötet, Fezejet

 1    I,      I|        azoknak kámzsája, hogy semmi emberi ábrázat azokból nem látszik,
 2    I,     II|           emelkedett dombon, melyet emberi fáradság emelt magasra,
 3    I,    VII|       mutatja meg csodáit, hanem az emberi szívekben is.~ ~Kezei önkénytelen
 4    I,     XI|           év.~ ~Régi eszme, hogy az emberi szívben a jó és rossz indulat
 5    I,    XII| Nagyothallani! A legprózaibb minden emberi gyöngék között, melyet szánni
 6    I,   XIII|            szólt egy harmadik –, az emberi természet minden hét esztendőben
 7    I,     Sz|         hajtóvadászat~ ~Párkák – az emberi sors három istennője az
 8   II,    XIX|             mert nekik a közönséges emberi tulajdonságokon kívül még
 9   II,     XX|             most először tárult fel emberi szemek előtt, körül nagy
10   II,     XX|       mindezen osztályai számára az emberi és nem emberi társaságoknak
11   II,     XX|            számára az emberi és nem emberi társaságoknak vannak pártfogó
12   II,    XXI|            rajtok. Különös, hogy az emberi szenvedélyek hogy ragadnak
13   II,   XXII|          olyan eszes? Csupáncsak az emberi szeszélyekre építhetné reményét,
14   II,   XXII|            több volt, mint amennyit emberi szívvel meg lehet bírni!
15   II,  XXIII|        barátom. A majmokból lett az emberi faj. Én azt állítom, hogy
16   II,    Meg|            szalonokon, csárdákon és emberi szenvedélyeken keresztül,