Kötet, Fezejet

  1    I,      I|          embernek, hogy mennyivel jobb volna, ha inkább a földnek volnának
  2    I,      I|            fülébe; de biz ő nem bánja; volna ugyan négy jó paripája,
  3    I,      I|               annak megtörténni, s kár volna a gondviselés útjait bevágni.~ ~
  4    I,      I|            megszűnt élni, mint meghalt volna, úgyhogy most csak egy eleven
  5    I,      I|           szűrét, mintha benn sem lett volna; azt a merényt pedig, hogy
  6    I,      I|               Pétert mintha kiöntötték volna e szóra az ágyából, kiugrott,
  7    I,      I|              az messze van, amim pedig volna, az nincs.~ ~A nagy úrnak
  8    I,      I|             hirtelen valamit meglátott volna, ismét a kocsmároshoz szólt:~ ~–
  9    I,      I|           szólt az, mintha nem hallott volna jól.~ ~– No mit félsz tőle?
 10    I,      I|             egy hordó bora megdühödött volna a nagyságos úrnak, azt is
 11    I,      I|       nagyságos úrnak, azt is megittuk volna. Akkor volt az!~ ~– No hát
 12    I,      I|                térni, s örömest akarta volna megengesztelni a halál révéről
 13    I,      I|            Vidra! Még ha a farkas ölte volna meg a Vidrát, de egér öli
 14    I,      I|         tetszett ez a beszéd.~ ~– Jobb volna bizony, ha azt kérdené az
 15    I,      I|            kiadtam, mintha magam írtam volna, az académie des sciences *
 16    I,      I|               hogy egy vonást elhúztam volna arcomon, s az én rongyos
 17    I,      I|                semmi egyéb rá nem bírt volna, hogy e détestable * földre
 18    I,      I|          Est-ce possible? * Lehetséges volna?~ ~– Az úgy van. Én vagyok
 19    I,      I|                    Ah, ha gondolhattam volna! – kiálta felugorva a chevalier,
 20    I,      I|            volnék, ha meg nem ismertem volna. Ez nagyon derék: egy holt
 21    I,      I|                én még élek; már hogyne volna ez bosszantó?~ ~– Au contraire. *
 22    I,      I|       felboszontani. Hah! ha más tette volna, milyen kimenetele leendett!
 23    I,      I|         takarítást reggelig, szükségem volna reájok!~ ~– Nem lehet, mert
 24    I,     II|                elmenjenek.~ ~– Ah, kár volna szegény emberekért; ki ölné
 25    I,     II|            Önnek háromszázezer frankra volna szüksége – monda Mr. Griffard
 26    I,     II|              különben alig bátorkodtam volna örviek ajánlataimat tenni.
 27    I,     II|           Mindezeknél sokkal jobb eset volna az, ha nagybátyámtól szépszerivel
 28    I,     II|       megszöktetni a világból.~ ~– Kár volna, várjuk el, míg önkényt
 29    I,    III|             Rudolf –, most jó alkalmam volna rá. Hol vannak azok a magyar
 30    I,     IV|           gyakran maga a történet alig volna érdekes, ha ő nem mondaná
 31    I,     IV|        lélekjelenléttel bír, kikerülte volna, hogy nagybátyja ráismerjen,
 32    I,     IV|               mutatójával, ha üveg nem volna rajta. – Már öt perc egyre,
 33    I,     IV|                 hihetőleg meg lehetett volna vele alkudni száz kancsukában.
 34    I,     IV|              innen.~ ~Mielőtt kilépett volna, tréfás esedezéssel fordult
 35    I,     IV|         Catalani csak szükségben kapta volna meg a szerepet. – Ki tud
 36    I,     IV|          nagyon természetesnek találta volna.~ ~– Férje? Que diable? *
 37    I,      V|            szerződtetve, s nem történt volna rendkívüli eset a világban,
 38    I,      V|        kegyencnő, anélkül, hogy vétett volna, anélkül, hogy erejében,
 39    I,      V|           viselje. Hogy is cserélhette volna fel annyi diadal emlékével
 40    I,      V|          Tapsolóinak fele elhallgatott volna, ha signora Catalani helyett
 41    I,      V|           madame Valabregue-et kellett volna hangoztatnia.~ ~A becsületes
 42    I,      V|               a hír! Ha őt elvesztette volna, jöhetne a hír, jöhetne
 43    I,      V|               maradsz.~ ~– Nem kellett volna engemet annyira szeretned –
 44    I,      V|               milyen nevetséges szerep volna az: egy színésznő férje,
 45    I,     VI|            midőn az éppen azt szerette volna, ha még tovább is tartóztatják.~ ~
 46    I,     VI|              mintha rögtön kicserélték volna a közönséget, oly óriási
 47    I,     VI|              valami explózió * történt volna.~ ~A közönségnél a méltatlanságot
 48    I,     VI|              percben énekelnie kellett volna, egy hangnak sem leendett
 49    I,     VI|      Összeesküvés! Kinek a műve? Áruló volna tán közöttünk? Ah, ez a
 50    I,    VII|           kényelmesnek találja. De jaj volna azon nőnek, ki addig, míg
 51    I,    VII|          szigorú! Azon nő házasságtörő volna, s az még csak istenes dolog,
 52    I,    VII|           törvényes feleségül ne bírta volna, és Chataquéla mind valamennyi
 53    I,    VII|          illethetetlen.~ ~Ez ismét nem volna igen nagy baj, mert hiszen
 54    I,    VII|             ismeré, pedig úgy szerette volna tudni, ki volt azon ifjú,
 55    I,    VII|       készíteni. Ha ők is jelen lettek volna, akkor hősi tett volna e
 56    I,    VII|          lettek volna, akkor hősi tett volna e munka, de így csak badinage, *
 57    I,    VII|            Nincs senki, aki őt ismerte volna, hogy még csak nem is beszélnek
 58    I,    VII|             mintha felhőkkel töltötték volna tele, melyek sűrűn hömpölyögve
 59    I,    VII|              érzém, mintha valaki vont volna kezemnél fogva, hogy menjek
 60    I,    VII|            Pedig az nekem gyönyör lett volna. Kik a tűzben halnak meg,
 61    I,    VII|                méltó. Pedig ha kereste volna, megtalálta volna, hogy
 62    I,    VII|              kereste volna, megtalálta volna, hogy van valami, ami karjai
 63    I,    VII|        kerestük önt fel.~ ~– Én tettem volna azt? – szólt Rudolf, midőn
 64    I,    VII|                Csakhogy azt nehéz lett volna tanúsítnia, mert holnap
 65    I,    VII|                  Ah uram, hogy unhatta volna magát, hiszen még gyermek,
 66    I,    VII|             egy villanyos ütést kapott volna minden ízeiben, úgy megrendült
 67    I,    VII|            Chataquéla tőle elválhatott volna.~ ~És az indu nő kötelességének
 68    I,    VII|                 ahelyett, hogy követte volna.~ ~Tehát mégis van isteni
 69    I,    VII|               amíg ezen lapokra jutott volna, elébb más lapokat fellett
 70    I,   VIII|              mintha más bőrbül szabták volna. Viselete nem olyan, mint
 71    I,   VIII|               ül a lovon, mintha hozzá volna nőve.~ ~Mellette kétfelől
 72    I,   VIII|                 különben ott hagytalak volna, ahol szent Pál az oláhokat.
 73    I,   VIII|              harmadszor is hozzáfogtak volna a versenyhez, az idegen
 74    I,   VIII|                a füvet, mintha szántva volna. Amelyik azután végtére
 75    I,   VIII|               mielőtt annak ideje lett volna előle menekülhetni, oldalt
 76    I,   VIII|                versenytársa össze lett volna tiporva.~ ~A meglepett fenevad
 77    I,   VIII|              mintha mindig köztük lett volna, s szinte maga is elcsodálkozott
 78    I,   VIII|          erdőknek virág nélkül, és nem volna igazam, mert hiszen borvirág,
 79    I,   VIII|          anélkül, hogy egyéb változott volna rajta, mint hogy mente helyett
 80    I,   VIII|              előtt. Jancsi úr nem adta volna e tréfát egy uradalomért.~ ~
 81    I,   VIII|              ahelyett, hogy haragudott volna, összecsókolá a ravasz kalandort,
 82    I,     IX|                azon dicsőség juthatott volna osztályrészül, hogy milliók
 83    I,     IX|           legvilágosabb sottise * lett volna, amiért bizonyos lehetett
 84    I,     IX|                nálunk.~ ~Mit dolgozott volna a magyar nemesember?~ ~Kereskedő,
 85    I,     IX|             vehette.~ ~Nyelvét mívelte volna? Elég szomorú példa volt
 86    I,     IX|               semmi egyéb oka nem lett volna Magyarhonba visszajönni,
 87    I,     IX|     visszajönni, csak azért visszatért volna, hogy nagybátyját a nyílt
 88    I,     IX|               az ellenzékhez tartozott volna, úgy ő konzervatív leendett,
 89    I,      X|            látszik, anélkül hogy ócska volna, s elárulja a szegénységet.~ ~
 90    I,      X|              mindez éppen úgy nem tűnt volna fel, mint az isten madarainak
 91    I,      X|               az asszony meg nem súgta volna neki, hogy Matild oly örvendetes
 92    I,      X|              az anélkül, hogy ránézett volna.~ ~– A leányom vette születésem
 93    I,      X|              Mayer, ki nagyon szerette volna, hogy más is higgyen abból
 94    I,      X|              kegyetlenséget, nem bánta volna ugyan olykor, ha már szólnának
 95    I,      X|             adják azt! Ha olyan könnyű volna meghalni.~ ~– Hiszen jobb
 96    I,      X|                következik, hogy eladta volna magát. Mikor ezek a vénkisasszonyok,
 97    I,      X|            Arra a gondolatra ki tudott volna jönni, hogy a csipkéit és
 98    I,      X|                hozzá, mintha. ő vétett volna ellene; a leány megragadá
 99    I,      X|                  Valóban kőbül kellett volna a jámbor apa szívének lenni,
100    I,      X|          felsikoltott, mintha megijedt volna, amidőn kocogás hallatszik
101    I,      X|            megszólítá:~ ~– Nehány szóm volna önhöz, s ha ráér, vendégeit
102    I,      X|                nagy együgyűség kellett volna hozzá, hogy ki ne találja,
103    I,      X|            mert tudom jól, hogyha erre volna is önnek akarata, de nincsen
104    I,      X|              nincsen ereje, s ha ereje volna is, nincsen esze hozzá.~ ~
105    I,      X|             anélkül, hogy kínálva lett volna, mint a hajdani boldog időkben
106    I,      X|                 mintha nem jól hallott volna.~ ~Fanny szétnézett anyjára
107    I,      X|               mielőtt annak ideje lett volna a megijedésre, olyan sort
108    I,      X|            alkalmazva még tán használt volna e megintés; így csak fájdalmat
109    I,     XI|               Tán testvérei nem lettek volna azok, ha lelkeiknek más
110    I,     XI|           lelkeiknek más irányt tudott volna valaki adni?~ ~Eleinte szigorú,
111    I,     XI|                  Bárcsak meg ne látott volna!”~ ~Teréz megtudta ezt,
112    I,     XI|            ifjak, lyánkák, s nagy hiba volna azt hinni, hogy az egyszerű
113    I,     XI|            hogy első szerelmét feledte volna. Ezalatt az ő családja elszegényült,
114    I,     XI|         megfizetni. Teréznek nem merte volna ajánlani segélyét, de ily
115    I,     XI|            vizsgáló előtt feltűnhetett volna az is, hogy mind Teréz,
116    I,     XI|               mondja, mennyire érdekes volna Fannynak a Stabat mater
117    I,     XI|   magaviseletének híre szét ne terjedt volna a városi körökben, azt várni
118    I,     XI|               leányokat ki nem ismerte volna már ekkor, s aki őket ismerte,
119    I,     XI|               ismerte, hogy kerülhette volna ki figyelmét, miszerint
120    I,     XI|          figyelmessé, óvatossá tehette volna, de hisz a virágok oly összhangzók
121    I,     XI|               nagy mérges pókot látott volna meg, elejté azt kezéből,
122    I,     XI|         elvette a pénzt. Mért ne vette volna el? Akárki is azt tenné
123    I,     XI|              bizonyosan meg is történt volna, hogy a szigorú hölgy kihajította
124    I,     XI|              szigorú hölgy kihajította volna a pénzt az ablakon, azt
125    I,     XI|              is nagy ellenzésre talált volna Teréz előtt. Efelől alig
126    I,    XII|          szerelme hálaérzetével tudott volna fizetni, és most megtudva,
127    I,    XII|              egy kézműves arcán nem is volna szabad kifejezésnek lenni,
128    I,    XII|             régi mese!~ ~– Én elvettem volna – folytatá a bőbeszédű dandy
129    I,    XII| feledékenységének.~ ~De ki is várhatta volna ettől a kérges tenyerű asztalosmestertől
130    I,    XII|          ellátva, és hangja képes lett volna a medvéket is visszakergetni
131    I,    XII|           eltagadná magát, vagy elbújt volna előlük, felkeresé Boltay
132    I,    XII|              imposant dolgot elmondott volna, mikből azonban teljesen
133    I,    XII|              engemet is. Ha maga jelen volna, felelne magáért; úgy, de
134    I,    XII|             bármelyikűnk hasonlót tett volna. Ha segítségünket elfogadja
135    I,    XII|              percben Fanny otthon lett volna; de távol volt ő, ki tudja
136    I,    XII|                anélkül, hogy sejtelmük volna róla, hogy egyik azért szeret
137    I,    XII|             kézművest megmenteni. Fájt volna nekik a gondolat, hogy e
138    I,    XII|        nevezhetnők, ha ez egy neme nem volna a gyávaságnak. Abellino
139    I,    XII|              az oldalbordáim közé ment volna.~ ~– Óhajtanám, hogy oda
140    I,    XII|               Óhajtanám, hogy oda ment volna! – ordíta az előrohanó Konrád. –
141    I,    XII|               az oldalbordák közé ment volna az a golyó.~ ~Kárpáthyt
142    I,    XII|                Inkább egy sebet kapott volna a tüdejébe.~ ~Rudolf és
143    I,   XIII|            világtalan embernek kellett volna lenni abban az időben, kinek
144    I,   XIII|         ünnepélyekről tudomása ne lett volna.~ ~A körülfekvő falvak lelkipásztorai
145    I,   XIII|                hogy elveszettnek hitte volna azon esztendőt, melyben
146    I,   XIII|           melyben azt fel nem tartotta volna, és halálos ellensége leendett
147    I,   XIII|          támadt, hogy madarat lehetett volna vele fogatni.~ ~Akiket elöl-utól
148    I,   XIII|       tizenegyedszer megint megrohanta volna.~ ~Egy napon, akik hozzá
149    I,   XIII|      őskastélya.~ ~Azt illetőleg nehéz volna meghatározni, melyik a sok
150    I,   XIII|           palotája mellett, s jaj lett volna annak, aki ebből csak egy
151    I,   XIII|             csak egy követ is meg mert volna mozdítani.~ ~Egy későbbi
152    I,   XIII|              nem mintha pálmákat akart volna benne növelni, hanem hogy
153    I,   XIII|            azért, mintha e derék ember volna az ő ellenségei között a
154    I,   XIII|      személyzetnek, s azért megint kár volna, mert szegények többnyire
155    I,   XIII|                Más ember rég milliomos volna az ő helyzetében, az alárendelt
156    I,   XIII|                 hogy egyenesen odament volna az eléje nyújtott kezet
157    I,   XIII|               világért rá nem lehetett volna venni, hogy kezét odanyújtsa
158    I,   XIII|          Jancsi úr.~ ~– Hiszen mindegy volna a nagyságos úrnak, ha üres
159    I,   XIII|              úr –, de télen rá kellett volna ereszteni a birkákat a vetésre,
160    I,   XIII|               a sását, s majd nem dűlt volna meg; jégeső ellen Pozsonyban
161    I,   XIII|              ellen Pozsonyban lehetett volna kármentesíteni, s ott van
162    I,   XIII|                nagy csűr, ha behordták volna, nem csírádzik ki, és megvan.~ ~–
163    I,   XIII|            búza, s könnyen el lehetett volna szállítani, mert az árvíz
164    I,   XIII|                a hidat, de nem kellett volna el hagyni romlani a gátot,
165    I,   XIII|               a gátot, akkor nem vitte volna el.~ ~– No csak bízza azt
166    I,   XIII|           mintha egy rőf bársonyt vett volna készpénzen.~ ~Hallotta valaha
167    I,   XIII|            ezer forintért meg lehetett volna tőle kapni.~ ~– Hát mit
168    I,   XIII|               mintha seprűket ültettek volna szépen sorba. Hát ez az
169    I,   XIII|          kurucjáráskor el nem pusztult volna, kitenne magán a bécsin.~ ~ ~ ~
170    I,   XIII|                ahogy vesz. Ez mind nem volna nemesemberhez méltó fáradság.~ ~–
171    I,   XIII|           közhasznú indítvány jöhetett volna létre csak azon hulladékokból,
172    I,   XIII|               ellenkezőre elég alkalma volna. Ez is bolond, mint többi,
173    I,   XIII|              írjon semmit – mert képes volna adóslevelet csinálni a meghívó
174    I,   XIII|              ha olyan ménkű tintás nem volna az öt ujja. Menjen ki, mosdjék
175    I,   XIII|       bizonyosan más akárkit meglepett volna.~ ~„Édes öcsémuram!” – kezde
176    I,   XIII|               egy komolyabb ember lett volna közelében, igen érzékeny
177    I,   XIII|          érzékeny jelenetet idézhetett volna elő.~ ~– Csináljon neki
178    I,   XIII|               kétszázezer követ vetett volna le szívéről abban a kétszázezer
179    I,   XIII|            mintha tündér tenger támadt volna itt-ott.~ ~Jól hallá, az
180    I,   XIII|              levelet ez ideig kaphatta volna, de mintha valami mégis
181    I,   XIII|              itt?~ ~– Más? Más? Hogyne volna más? De nem káptalan a fejem,
182    I,   XIII|             lelki épületére.~ ~Jó lett volna elszökni valamerre, de szemmel
183    I,   XIII|          lehetett, amit tennie kellett volna, oly csekélynek látná!… „
184    I,   XIII|                mikor szalvékat kellett volna adni az érkező uraság elé,
185    I,   XIII|              fog lenni. Maga sem tudta volna okát adni e hitnek, de mégis
186    I,   XIII|                s ezt meg is cselekedte volna, ha Horhi Miska hóna alatt
187    I,   XIII|               esett neki; Frici futott volna, ha lehete hová, de a háromszáz
188    I,   XIII|                küldeni; én is elhoztam volna, de lovon jöttem, s az egész
189    I,   XIII|               Erre Göthe aligha ismert volna; végtére pedig Dobozy futása
190    I,   XIII|                cifra áldást ne mondott volna a házigazdára. Jókedvű volt
191    I,   XIII|               arcáról, s az, mintha le volna bűvölve helyére, fel nem
192    I,   XIII|              volt, hogyan mulaszthatta volna el, hogy a jelenlevő Kárpáthy
193    I,   XIII|               ha három nap összeragadt volna is, mégsem fogytak volna
194    I,   XIII|               volna is, mégsem fogytak volna ki azon bohó és nevetséges
195    I,   XIII|            között, kinek eszébe jutott volna, hogy már ha elkövetkezik
196   II,    XIV|                 Ha lelke üdvét kellett volna cserébe adni e gondolatért,
197   II,    XIV|                gondolatért, odavetette volna!~ ~ ~ ~Boltay mester éppen
198   II,    XIV|           fognak nőni; ha egyéb ok nem volna is, mely Kárpáthyt tervében
199   II,    XIV|         fickónak fájni, mintha odalőtt volna; azt mondhatni neki: „Nyomorult
200   II,    XIV|             Bizonyára ön itt lakhatott volna holtig, és én nem háborgattam
201   II,    XIV|          holtig, és én nem háborgattam volna önt, ha eme kellemetlen
202   II,    XIV|                nem, az méltatlan dolog volna, hazudni emberséges ember
203   II,    XIV|             mint amilyet szeretnék, ha volna nekem.~ ~Sándor szelíden
204   II,    XIV|           mondana, akkor, ugyebár, nem volna szükség ím e másodikkal
205   II,    XIV|            gyermekeiket; úgy szerették volna, ha őket együtt boldognak
206   II,    XIV|              szeretni, az bizonyosan ő volna, ő, kit önök is szeretnek,
207   II,    XIV|               felelt:~ ~– Az szerencse volna, de nem boldogság.~ ~– Igaz
208   II,    XIV|            gyöngéd tagjain?~ ~E cél el volna érve, ha ő Kárpáthynak nyújtaná
209   II,     XV|                ott, mintha leszegezték volna, és sem azt nem mondta neki,
210   II,     XV|            verni, robotoltatni kellett volna őket, akkor majd megbecsültek
211   II,     XV|                akkor majd megbecsültek volna, akkor majd nem hoztak volna
212   II,     XV|           volna, akkor majd nem hoztak volna gyalázatot szegény megőszült
213   II,     XV|                bár én is utánaugrottam volna akkor! De látja uram, az
214   II,     XV|             bár vakultam és süketültem volna meg azóta! Négy álló esztendeig
215   II,     XV|                 ami a saját keresménye volna, mindent mi vettünk!” Én
216   II,     XV|             mintha valami angyal súgta volna a fülembe: „Hiszen van még
217   II,     XV|              mintha tévedésből történt volna. Négy nap múlva természetesen
218   II,     XV|                botrány megtörténhetett volna, felemelte őt magához, melyet
219   II,     XV|           ember, aki valakit el tudott volna mulattatni, hanem bírt egy
220   II,     XV|      érzéketlen vagyok.~ ~Teréz tudott volna mit felelni, meg tudta volna
221   II,     XV|           volna mit felelni, meg tudta volna magyarázni az érzést, sőt
222   II,     XV|          elmondva, azt még ki is tudta volna egészíteni, de még most
223   II,     XV|           téged nagyon szeret. Ezt nem volna ok miért tagadni. Szeresd
224   II,     XV|                 Hátha még azt sejtette volna, amit Teréz!~ ~Azonban nyájasan
225   II,     XV|               Repült! Nem, ez sok lett volna tőle. De sietett, ahogy
226   II,     XV|            egymás titkait kémlelhették volna.~ ~Igen természetes helyzet
227   II,     XV|            szót is, mintha megnémultak volna.~ ~Aki ezt a lehangoltságot
228   II,     XV|           szemlélő, mint ő, észrevette volna azt a veszedelmes örömöt,
229   II,     XV|               Mayerné –, de nem hittem volna soha, hogy még olyan boldog
230   II,     XV|        elmondtam magamban, bár ne lett volna több leányom, mint te, vagy
231   II,     XV|                mint te, vagy bár vette volna el az isten amazokat tőlem,
232   II,     XV|           tőlem, hogy csak te maradtál volna, akkor tudom, nem jutottam
233   II,     XV|              akkor tudom, nem jutottam volna ilyen sorsra. Milyen sors,
234   II,     XV|              volnának, nem úgy kellett volna magukat viselniök, mint
235   II,     XV|                ami mellett meglehetett volna, de nem becsülte meg, mindegyik
236   II,     XV|             gondoskodnék rólad, ha nem volna neki egy unokaöccse, aki
237   II,     XV|               hogy mennyivel jobb lett volna azt – eladni! ~ ~Az volt
238   II,     XV|             hogy felelet nélkül hagyta volna e kérdést; akkor tán azt
239   II,     XV|           kérdést; akkor tán azt hitte volna Mayerné, hogy elaludt, s
240   II,     XV|            hogy elaludt, s nem beszélt volna többé.~ ~– Haragszol rám,
241   II,     XV|              Tessék!~ ~– Alig ismertem volna rád, hogy megláttalak. Ha
242   II,     XV|            áment, mint anyja beleszólt volna.~ ~Mayerné kis idő múlva
243   II,     XV|            tisztességesen férjhez ment volna, a kutya sem ugatná meg,
244   II,     XV|            ahhoz a polgáremberhez ment volna, akihez a szülői akarták
245   II,     XV|             most milyen keserves élete volna! Az később más leányt vett
246   II,     XV|         készülnek; ha három gyerek nem volna a nyakukon, régen el is
247   II,     XV|           nyakukon, régen el is váltak volna; az ember iszik, kártyázik,
248   II,     XV|              hozzá, ott van ni, ő lett volna vele a szerencsétlen. Csak
249   II,     XV|              reszketett, mintha lázban volna.~ ~– De fázol, én hallom,
250   II,     XV|               s eljött hozzánk. Láttad volna, milyen kétségbe volt esve,
251   II,     XV|               nap is, hogy oda ne jött volna, s számtalanszor mondá,
252   II,     XV|              ha igazat mondana is, nem volna az jó; az alacsony sorsbul
253   II,     XV|                addig titokban esküdött volna meg veled. Jaj Uram, bajos
254   II,     XV|              olyan gyalázatos szószegő volna, hogy tégedet valaha elhagyna,
255   II,     XV|              akárkitől is nagy áldozat volna, s hamarjában nemigen tudok
256   II,     XV|             mintha hetek, havak múltak volna el aközben.~ ~Fanny látva,
257   II,     XV|           közelít!~ ~Pedig, ha figyelt volna leánya arcára, megláthatá,
258   II,     XV|               soha keresztvíz nem érte volna. Minden csak e világból
259   II,     XV|             törökül van, el nem tudtam volna mondani szájjal.~ ~Teréz
260   II,     XV|            diadalmaskodó alak; vajon ő volna az? Ej, ej, bizony húsz
261   II,     XV|            nála nélkül sokkal nehezebb volna elviselni.~ ~Ismeri őt mindenki,
262   II,     XV|         legjobb nélkülözni. No ez szép volna, ha őt skiccírozná! *~ ~
263   II,     XV|          történik, mintha nem Abellino volna valósággal az estélyt adó
264   II,     XV|              mert különben nem fogadta volna el a meghívást.~ ~Abellino
265   II,     XV|                   Diable! ha rászedtek volna!~ ~Ott pedig nem vala szabad
266   II,     XV|                arcot. Inkább vesztette volna minden pénzét, csak e leány
267   II,     XV|           nézve.~ ~Ha az egekbe vitték volna vagy a poklok fenekére,
268   II,     XV|               bosszús arkangyalok, nem volna rá nézve úgy elzárva, mint
269   II,    XVI|               után tovább tudakozódott volna.~ ~ ~ ~A Kecskerey estélyén
270   II,    XVI|       Egyszerre, mintha összebeszéltek volna, oly közel rohant egymáshoz
271   II,    XVI|             komédiát játszani? Adtatok volna vítőrt, ezóta régen vége
272   II,    XVI|               vítőrt, ezóta régen vége volna mindennek! Én a szívébe
273   II,   XVII|              kilépni – s ki ne ismerte volna őt, a leggazdagabb férfit
274   II,   XVII|          megválni, pedig úgy szeretett volna sírni mind a kettő, de az
275   II,   XVII|            illett. Most örülni kellett volna. – A leány nagy szerencsét
276   II,   XVII|                közel, mit gondolhatott volna!~ ~– No Boltay mester –
277   II,   XVII|             fordulva – maga sem ismert volna magára az átváltozás után.~ ~
278   II,   XVII|         bohósággal, amikért nagyon kár volna, ha János úr vagy éppen
279   II,   XVII|       miszerint azt, mielőtt kimondtuk volna, a megelőző magasztalásokból
280   II,   XVII|            alig van valaki, aki meg ne volna felőle győződve, hogy a
281   II,   XVII|               mernek írni, mintha jobb volna, ha azon gondolkoznátok,
282   II,   XVII|            elgondolá, hogy milyen szép volna, ha az összekoccantott pohár
283   II,   XVII|         összekoccantott pohár méreggel volna telve, és azt kiinni az
284   II,   XVII|            elgondolá, hogy milyen szép volna, ha egyszerre ővele elbuknék
285   II,   XVII|               gondolat, hogy milyen jó volna meghalni.~ ~ ~ ~
286   II,  XVIII|                máskint tán elcsábított volna.~ ~Az öregúr vagy nagylelkű
287   II,  XVIII|         emlékezik rá, hogy találkozott volna nővel, aki utána ne bolondult
288   II,  XVIII|                 aki utána ne bolondult volna, vagy férfival, aki úgy
289   II,  XVIII|              egy vetélytársa megelőzte volna. Tán azért, mert lábai elég
290   II,  XVIII|               történetesen kifelejtett volna valakit a névsorozatból,
291   II,  XVIII|           küszöbben, s nagyon szerette volna, ha most egyszerre olyan
292   II,  XVIII|              bármi okból is le kellett volna sütni szemeit; míg itt komoly,
293   II,  XVIII|           kérdést, mintha ön édesatyám volna, s most nekem mint leányának,
294   II,  XVIII|           fogva soha.~ ~Ha azt kívánta volna tőle Kárpáthyné, hogy hívjon
295   II,  XVIII|               el, az mind csekély lett volna ahhoz képest, amit most
296   II,  XVIII|                mintha Kárpáthyné szólt volna ismét.~ ~– Tessék.~ ~– Nem
297   II,  XVIII|                engem úgy, mintha atyám volna, kitől egyedül kérhetek
298   II,  XVIII|                 Hogyan? Nagyságod lett volna olyan kegyes, az én szegény
299   II,  XVIII|               viseltetik, de ha leánya volna, egyiket sem rekommendálná *
300   II,  XVIII|                 mintha tulajdon leánya volna. A nagyságos asszony maga
301   II,  XVIII|           öntudatlan sejtelem megkapta volna figyelmét, mintha meg lett
302   II,  XVIII|             figyelmét, mintha meg lett volna afelől győződve, hogy e
303   II,  XVIII|               állíthassak mellé, s nem volna rám nézve nagyobb öröm,
304   II,  XVIII|             hazafit, ki annyi jót tett volna kevés idő alatt a hazával
305   II,  XVIII|          Mintha csak jelszóra érkezett volna, amidőn éppen róla beszéltek,
306   II,  XVIII|                hangyafészekre ültettek volna.~ ~S ezen tekintetben tehát
307   II,  XVIII|                ámbár nekünk be kellett volna várnunk, hogy Kárpáthy János
308   II,  XVIII|           szépségedet, mintha az érdem volna; szégyelld magadat, hogy
309   II,  XVIII|               mielőtt annak ideje lett volna őt meggátolni, ajkaihoz
310   II,  XVIII|             vendégeim kerekeit szedtem volna ki. Hahaha! Hahaha! óhhaha!~ ~
311   II,  XVIII|            magában, milyen derék dolog volna, ha e két asszony az ő két
312   II,  XVIII|                asszony az ő két leánya volna, s hívnák őt atyámnak.~ ~
313   II,  XVIII|           szinte táncba elegyednék, ha volna kivel, s csak az esik neki
314   II,    XIX|                szeretik egymást.~ ~Nem volna csoda egy új asszonynál,
315   II,    XIX|             elég finom érzése nem lett volna barátnéja gyöngédségét észrevenni,
316   II,    XIX|        észrevenni, könnyen azt hihette volna, hogy ő maga az, aki mindenhez
317   II,    XIX|             grófi házakban nevelkedett volna.~ ~És mikor eljött az est,
318   II,    XIX|     vendégeitek felett.~ ~– Tartottunk volna, de a jó öreg abban alkudott
319   II,    XIX|                 ez ha közönséges ember volna, azt mondanók róla, illetlen
320   II,    XIX|              hogy beleszeret. Képtelen volna egy tapasztalatlan tizenhat
321   II,    XIX|               vannak kulcsaink. És nem volna utolsó vállalat őt szabadelvűbb
322   II,    XIX|          megharagszik, annak jobb lett volna vakon születni; ezeket az
323   II,    XIX|       emberszólás, enélkül nagyon félt volna a harcias külsejű delnőtől.~ ~–
324   II,    XIX|               mintha semmi sem történt volna, ölel, csókol, és el van
325   II,    XIX|                Nélküle mennyit kellett volna botlania! Mennyit okulni
326   II,     XX|          egymással mind megismerkedtek volna, s csak úgy meredeznek egymásra,
327   II,     XX|              lesz ebédelni, s szerette volna látni azt az embert, aki
328   II,     XX|              aki még egy falatot képes volna valamiből enni, habár csupán
329   II,     XX|       elfoglaló szép hölgyeket bámulta volna; pedig bizony lett volna
330   II,     XX|               volna; pedig bizony lett volna ott mit bámulni, annyi szépség,
331   II,     XX|             mielőtt valaki egyet szólt volna, mindenek előtt indítványba
332   II,     XX|             közöttünk, akinek agara ne volna? (Nincs! senki!) Ismerünk-e
333   II,     XX|          elhagyta, megcsalta, meglopta volna? Ismeretes-e az agarak között
334   II,     XX|            macska, álmában megfojtotta volna egy agár az urát? Ellenkezőleg,
335   II,     XX|               közben? Kivel ne történt volna közülünk ily érzékeny eset?”~ ~
336   II,     XX|      ingerültséggel súgá Fannynak:~ ~– Volna csak itt Rudolf, majd megfelelne
337   II,     XX|            nagyon ingerültté válhatott volna, ha eközben Horhi Miska
338   II,     XX|         feleknek könnyen megzavarhatta volna a gyűlés tekintélyét, ha
339   II,     XX|             őket, megvallá, hogy nehéz volna választani, melyik szebb
340   II,    XXI|         hangokra; mások, kik szerettek volna megalkudni magukkal még
341   II,    XXI|             kis álmocskát ajándékoztak volna még örömest nehéz szempilláiknak,
342   II,    XXI|              nyerítő paripák fölverték volna még a hétalvót is édes nyugalmából.
343   II,    XXI|           mulatsághoz ellenszenve lett volna, s közös ez a gyermekekkel,
344   II,    XXI|                gázoljanak.~ ~S ki lett volna most is szebb, mint a mi
345   II,    XXI|      Actaeonnak * nézhetnek.~ ~– Adtam volna talán rá okot, hogy nagyságod
346   II,    XXI|               Kiss Miskának kedve lett volna őt hátba ütni.~ ~Az öreg
347   II,    XXI|               A legjámborabb. Talán jó volna mégis, ha utána mennék.~ ~–
348   II,    XXI|               mély és széles vizet. Jó volna most, ha ez a víz közte
349   II,    XXI|             bundáját, mielőtt megázott volna.~ ~Már a kaszáló közepe
350   II,   XXII|             meghimlőzött.~ ~Ha csak ez volna a szegény nő baja, milyen
351   II,   XXII|          szegény nő baja, milyen kevés volna az.~ ~Végre győzött a természet.
352   II,   XXII|             Amire semmi rá nem vehette volna Terézt, hogy Kárpáthynét
353   II,   XXII|               az eszmét, amitől könnyű volna megőrülni.~ ~Most már hidegen
354   II,   XXII|             számára, ahol úgy élhetett volna, mint rejtett fészkén az
355   II,   XXII|       forrósága támad!~ ~Milyen boldog volna most, ha soha nem tanulta
356   II,   XXII|              most, ha soha nem tanulta volna e szenvedélyt megismerni,
357   II,   XXII|                 ha soha nem bocsátotta volna lelkét repülni elérhetlen
358   II,   XXII|            tisztes agg nőre hallgatott volna, és ülne most is otthon
359   II,   XXII|               ha meghal, túl nem bírta volna őt élni.~ ~Minden órában
360   II,   XXII|              szólj. Bár vége-hossza ne volna kívánságaidnak. Hidd el,
361   II,   XXII|       mindenüvé velem jönne, és együtt volna velem, és sohasem hagyna
362   II,  XXIII|         szállásán vagyunk.~ ~Nagy hiba volna tőlünk, ha végképpen megfeledkeztünk
363   II,  XXIII|              végképpen megfeledkeztünk volna róla; oly egyéniségeket,
364   II,  XXIII|         lábaszárára, hogy az nem bánta volna, ha nem hozott volna neki
365   II,  XXIII|             bánta volna, ha nem hozott volna neki pipát.~ ~– Verje meg
366   II,  XXIII|   elfelejtettek, mintha sohasem lettél volna. Fennimort megölted. Fennimornak
367   II,  XXIII|              filiszternek.~ ~– Ah, kár volna érted, ez nem neked való
368   II,  XXIII|       szerelmes.~ ~– Bizony az különös volna.~ ~– Mi volna oly különös?~ ~–
369   II,  XXIII|               az különös volna.~ ~– Mi volna oly különös?~ ~– Ez az öregúr
370   II,  XXIII|          sokkal elégültebbnek látszott volna.~ ~– Ördög és pokol! – kiálta
371   II,  XXIII|           lehet, hogy erre férje képes volna, ez hazugság, ez csalás!~ ~–
372   II,  XXIII|           nézve megbecsülhetetlen eset volna.~ ~– Engem kijátszanak!~ ~–
373   II,  XXIII|                magad is örömest lettél volna, még egy év előtt is.~ ~–
374   II,   XXIV|              férfinak házába, kit jobb volna oly messze kerülnie, hogy
375   II,   XXIV|              el, ahogy sohasem remélte volna.~ ~Szentirmayné sokkal finomabb
376   II,   XXIV|                előtt sokat magasztalta volna. Az ilyesmi vagy igen gyönge,
377   II,   XXIV|               Amit az egyik elfeledett volna, eszébe jutott a másiknak.
378   II,   XXIV|                néz rá. Mégis jobb lett volna őt így nem látnia!~ ~A menet
379   II,   XXIV|            hallgatja őt. Ah, jobb lett volna őt nem látni így és nem
380   II,   XXIV|           barátom oly udvariatlan férj volna, hogy nem sietne teljesítni
381   II,   XXIV|                Abellino aligha engedte volna egy időben elvitatni, hogy
382   II,   XXIV|      hatvanezer forintért meg lehetett volna venni.~ ~És azután elgondolta
383   II,   XXIV|           foglalkozásnál hogyne jutott volna Rudolfnak eszébe, hogy e
384   II,   XXIV|                és azután hogy állhatta volna meg, hogy őt ölébe ne vonja,
385   II,   XXIV|              amiért jött, és nem bánta volna, ha soha vége nem szakad
386   II,   XXIV|                a te haragoddal. Az nem volna tőled szép, ha meg nem engesztelnél.~ ~–
387   II,   XXIV|                   Miért ne?~ ~– Hosszú volna.~ ~– Ah, Rudolf álmos! Szegény
388   II,   XXIV|             miatt. Akármi egyebet várt volna, csak ezt nem… Ez valóban
389   II,    XXV|               ki, ha már minden veszve volna.~ ~De nem. Azért is ő fogja
390   II,    XXV|              intésének ellenére, képes volna elrabolni tőled férjed szívét.
391   II,    XXV|            mintha a földbe gyökerezett volna.~ ~Tán jobb is leendett
392   II,    XXV|             egy szomorúfűzzé válhatott volna ottan, mely ágaival oly
393   II,    XXV|           Bárkit rajta kívül meglepett volna nejének e szokatlan magaviselete,
394   II,    XXV|              rá, mintha sohasem láttad volna.~ ~Fanny azt hivé, hogy
395   II,    XXV|              kiszabadult tigris jelent volna meg előtte, az nem rettentené
396   II,    XXV|               Bár legalább elébb látta volna meg, hogy ideje leendett
397   II,    XXV|                     Hát még ha ismerős volna nagysád velök!~ ~Fanny kérdőleg
398   II,    XXV|                 mert elszórni kár lett volna. Nem volt az az igaz gyöngye
399   II,    XXV|           fekete gyöngyöket kicserélte volna.~ ~Rudolf elhajítja az amarántot.~ ~
400   II,    XXV|             okoskodásokkal; ki gondolt volna a nőre!~ ~Délután esős idő
401   II,    XXV|             sebzenie!~ ~Mit mondhatott volna neki? Micsoda szava van
402   II,    XXV|           Szegény asszony megérdemelte volna, hogy boldog legyen. Csak
403   II,   XXVI|              nélkül vajmi unalmas lett volna az egész téli szezon. Addig
404   II,   XXVI|                nedélydús családhoz nem volna tanácsos másodszor betenni
405   II,   XXVI|             egész világ az ő inasaival volna tele, az a visszataszító
406   II,   XXVI|        Abellinónak még most sem jutott volna eszébe az igazi gondolat,
407   II,   XXVI|        gondolatok élét, el nem kacagta volna rá magát. Ez egyszerre világot
408   II,   XXVI|             Hisz különben mi okom lett volna gratulálni? – szólt Kecskerey
409   II,  XXVII|             repült el szájáról.~ ~– Ha volna számára e világon segély –
410   II, XXVIII|             nem maradok ki.~ ~– Nem jó volna, ha elkísérném az ifjú urat,
411   II, XXVIII|             mielőtt Kárpáthy neje lett volna, egy szegény ifjú kézművessel
412   II, XXVIII|        szeretteték! Milyen boldog lett volna, ha ez ifjún kívül sohasem
413   II, XXVIII|                most is élne, és boldog volna. Mennyi nemesség, mennyi
414   II, XXVIII|            önzéstelen szerelem fogadta volna az ifjú szívében, kitől
415   II, XXVIII|              jönnöm. Lássa, nem tudtam volna élni; megölt, álomkórossá
416   II,   XXIX|                valami sebesen elrepült volna mellette. Én tudom, mi az.
417   II,   XXIX|                 Valóban, alig tehetett volna jobbat valakivel.~ ~A fiskális
418   II,   XXIX|          teremben, mintha egészen üres volna az) –, amidőn meghalok,
419   II,   XXIX|          életével, milyeneknek kellett volna lennünk. A gazdagság ne
420   II,   XXIX|            ifjúságát. Bár gondoskodtak volna rólam így. Bár apám kincseinek
421   II,   XXIX|            felén vezetőt, férfit nyert volna meg, ki megtanított volna
422   II,   XXIX|              volna meg, ki megtanított volna rá, mint használjam a másik
423   II,   XXIX|           atyja lesz neki, mint lettem volna én, s ha nem fogja is őt
424   II,   XXIX|              törekszik, sohasem lettem volna én e derék hajadon férje,
425   II,   XXIX|      dicsőítsen meg az égben, nem lett volna gyermekem, ő leendett örökösöm.
426   II,   XXIX|            meggyógyulásomért, az hiába volna; hanem imádkozzanak az új
427   II,   XXIX|           mintha már ő is közéjök való volna. János kivette őt, s karjára
428   II,    XXX|        Elmondani ezen eszméket, árulás volna. Vannak titkok, miknek jobb
429   II,    XXX|        takargatni, mintha valódi anyja volna.~ ~Boldog gyermek!~ ~A legnagyobb
430   II,    XXX|             többit vigasztalni kellett volna, csak az téríté magához,
431   II,   XXXI|            tulajdon édesapjok is képes volna elfeledni.~ ~Táncszünet
432   II,   XXXI|            Abellinóból? – ezt szerette volna ismét valaki tudni.~ ~–
433   II,   XXXI|               fog kezdeni?~ ~– Legjobb volna, ha instruktornak szegődnék
434   II,   XXXI|             Jenő csak annyit szeretett volna megtudni, vajon utolsó óráiban
435   II,   XXXI|               szemtelen pofával –, élt volna csak még sokáig a menyecske,
436   II,   XXXI|           sokáig a menyecske, s kaptam volna én oda a házhoz, fogadom,
437   II,   XXXI|             házhoz, fogadom, hogy lett volna neki mit elajándékozni holta
438   II,   XXXI|         valakivel tilos viszonyban élt volna?~ ~– A nő példánya volt
439   II,   XXXI|        Teréztől. A paradicsomból képes volna őt vissza riasztani azon
440   II,   XXXI|            betűje, mintha egy égő szem volna, mely könnyezve mosolyog!....~ ~
441   II,   XXXI|              önnek papájára hallgattam volna, most ön már nagy legény
442   II,    Veg|    végiglapozni – meglelé.~ ~Nagy hiba volna magamforma apró emberektől,
443   II,    Veg|               Kutyfalvi Bandira ismert volna.~ ~Az öreg nábob jellemében
444   II,    Veg|            mindmegannyi erényekké lett volna képes átvarázsolni; de unokaöccse
445   II,    Veg|              egészen el is maradhatott volna, ha alakjaim jellemzésére
446   II,    Meg|          sokkal jobban, mint én tudtam volna.~ ~A párizsi eseményeket