Kötet, Fezejet

 1    I,      I|             van odakünn a pusztán, az ég felhős, a föld sáros, szakad
 2    I,      I|            hegyes bajusz ágaskodik az ég felé öklelő modorban, s
 3    I,     IV|  felfordította, mind a négy kereke az ég felé állt, a tejárus csak
 4    I,    VII|             de körös-körül minden ház ég már, hacsak valaki az égő
 5    I,     XI|             kalapján gyászt viselt, s ég felé forgatott szemeiben
 6    I,   XIII|            csak akkor hajnalodott, az ég keleti kárpitja bíbor és
 7   II,    XIV|         csillagos jövőben, repülve az ég felé, melyről azt hiszi
 8   II,     XV|             történt, így állanának az ég felé Boltay úr hajai. Végtére
 9   II,     XV|        ahogyan lát. Semmim sincsen az ég alatt, még ma nem ettem
10   II,  XVIII| szeretetreméltó férj nincs is több az ég alatt, mint Rudolf. Bocsánat,
11   II,  XVIII|             Tegye önt oly boldoggá az ég, mint amilyen boldoggá tett
12   II,    XXI|        nyomában, a két hölgy arca úgy ég a vadászat szenvedélyes
13   II,    XXI|          kiált Rudolf, kinek arca még ég a szerető nő csókjaitól –
14   II,    XXV|              menekülni, ahol a szabad ég oltalma jobban megőrzé a
15   II, XXVIII|               emelkedik, míg végre az ég boltozatán összeér, és éjszaka
16   II, XXVIII|               alig két-három ablakban ég világ, s csak a kémények