Kötet, Fezejet

 1    I,     IV|              patak s aztán két szerető szív, csakhogy azok a hajdani
 2    I,    VII|          szívét; a termek nyitva, de a szív zárva örökké. Ő csak szomjat
 3    I,    VII|         halálos fogadástól egy szerető szív vesztével megszabadult,
 4   II,    XIV|       tapasztalás, uram, s nagyon erős szív kell hozzá, hogy az édesre
 5   II,    XIV|               őt gyámsága alá, midőn a szív már ismer! S nincs a világnak
 6   II,    XIV|           önfeledő pillanat, melyben a szív rossz tanácsadóira hallgat,
 7   II,    XIV|         sejtelme sincs arról, hogy egy szív titokban, bánatban utána
 8   II,     XV|            magához illő ifjút, pedig a szív vágyai ilyenkor legerősebbek.
 9   II,   XVII|          iparkodott írni, szeretet, jó szív látszott minden sorban,
10   II,  XVIII|            elől. De hol, de kinél? Egy szív sincs hozzá közel, mely
11   II,  XVIII| magasztalásával volt elfoglalva minden szív, midőn ő lelkében a hallottak
12   II,  XVIII|                 amit egy tiszta, vágyó szív érez magas, nemes szellemekkeli
13   II,     XX|              boldogságot, amit szerető szív képzelhet, és nem fogja
14   II,   XXII|          csöndes, hallgatag gondolat a szív fenekére zár? Az szenved-e
15   II,   XXIV|             biztató szavak hallatára a szív akar kiugrani. – Kárpáthyné