Kötet, Fezejet

 1    I,      I|     kiejté kezéből a vonót, mert szerette bár a bohóságot a végletekig
 2    I,      I|         végletekig vinni, de nem szerette, ha azt idegenek látták;
 3    I,      V|         nevekedése azt, mennyire szerette ő szülőit. Meglehet, hogy
 4    I,     VI| tartóztatták, midőn az éppen azt szerette volna, ha még tovább is
 5    I,    VII|      senki sem ismeré, pedig úgy szerette volna tudni, ki volt azon
 6    I,    VII|       leánya, ki a költőt nagyon szerette, saját istenei előtt férjeül
 7    I,      X|           szólt Mayer, ki nagyon szerette volna, hogy más is higgyen
 8    I,     XI|     hozzá a leányt – pedig az is szerette őt –, mert családjok hivatalbeli
 9   II,   XVII|        részvényei által. Ha jobb szerette a vizet, s nem akart a szárcsákat
10   II,  XVIII|        meg a küszöbben, s nagyon szerette volna, ha most egyszerre
11   II,     XX|        képtelen lesz ebédelni, s szerette volna látni azt az embert,
12   II, XXVIII|          alatt bevallhatta, hogy szerette, s hűlt szívéhez éppen annyi
13   II,   XXIX|        egy jávorfa-levél. Nagyon szerette e virágokat.~ ~– Menjünk
14   II,   XXXI|       esetben Abellinóból? – ezt szerette volna ismét valaki tudni.~ ~–
15   II,   XXXI|          naptól fogva még jobban szerette a gyermeket.~ ~Nehány év