Kötet, Fezejet

 1    I,    III|   személyei magyar főurak – elég okot adhat a méltó bámulásra.~ ~
 2    I,     IV|        oly erős mozgalomra adott okot az óriások világában, s
 3    I,   VIII|         a kitüntetéseket, melyek okot engedének azt gyanítni,
 4    I,      X|         oly félreértésekre adott okot. Ő a legnagyobb tisztelettel
 5    I,     XI|     tenné helyében. Adott valami okot a gyanúra a titkos jóltevő?
 6    I,    XII|          mégis adott aggodalomra okot, miszerint a kihívók részéről
 7   II,     XV| kávézásnál. Boltay nem talált rá okot, hogy emiatt aggódjék, hadd
 8   II,     XV|    együgyűek nem találni ki azon okot, mely őket a szerencsére
 9   II,  XVIII|        nem foghatná, mivel adott okot e rendkívüli kegyeletre,
10   II,  XVIII|          Óh, kérem, kérem! Semmi okot sem adtam e rendkívüli szerencsére.~ ~–
11   II,    XIX|         magad ne adj ellenkezőre okot, szeretni fog, és kardot
12   II,     XX|          vissza?”~ ~Miután ilyen okot senki sem bírt felfedezni,
13   II,    XXI|             Adtam volna talán rá okot, hogy nagyságod úgy viselje
14   II,   XXIV|       gyötörte lelkét, hogy minő okot találhasson, mely miatt
15   II,   XXIV|          S adok-e az ellenkezőre okot?~ ~– Te nem. De környezeted.