Kötet, Fezejet

 1    I,     IV|     még fiatal, s mellőzendi-e madame Mainvielle-t, ki már régen
 2    I,     IV|    beteg, azt kell ápolnia. Ah madame! Ön velünk dacol? Megállj,
 3    I,      V|       signora Catalani helyett madame Valabregue-et kellett volna
 4    I,      V|     mert férje alszik.~ ~– Ah, madame, mint örülök, hogy Mainvielle
 5    I,      V|        kíván.~ ~– Világért sem madame, nem valami tartás nyavalyát
 6    I,      V|    miért óhajtaná most?~ ~– Ah madame, ön talán még nem tudja,
 7    I,      V|      Eltűröm Jeanette.~ ~– Óh, madame, ön nem tudja, mi van ön
 8    I,      V| könnycsepp jelent meg.~ ~– Óh, madame, ha lehet, ne lépjen ön
 9    I,      V|  tartva kezében.~ ~– Bocsánat, madame, hogy e levelet bátor voltam
10    I,      V|      adta kezembe; olvassa ön, madame, olvassa úgy, hogy Mainvielle
11    I,     VI|       minek cselekszi azt. Óh, madame Valabregue még a színpadon
12    I,    VII|        világból.~ ~– Ide, ide, madame! – kiálta ekkor hirtelen
13    I,    XII|     terv.~ ~– No, isten velünk madame – monda. Többé nem volt
14   II,     XV|       érkezőket franciául:~ ~– Madame Fanny de Kárpáthy, née de *
15   II,  XVIII|           Ah, mille pardons! * madame. Most jut eszembe, hogy