Kötet, Fezejet

  1    I,      I|              akart vele kötni, azzal nagy vitába elegyedett, utána
  2    I,      I|              bundába takarva, fejébe nagy asztrakán * süveg van húzva
  3    I,      I|            szemekben, mely tán döntő nagy eszmékre volt hivatva, s
  4    I,      I|        Törikszakad csárda felé, mely nagy tetejével úgy tűnik elő
  5    I,      I|     megszólítás közben elmulasztá őt nagy uramnak címezni, annak úgy
  6    I,      I|     nagyságos úr, hosszú, térdig érő nagy aranygombos atillában, testének
  7    I,      I|            kissé hátra tartva, s egy nagy aranyfejű spanyolnád * botra
  8    I,      I|     rákfarkat!~ ~A kocsmáros levette nagy alázatosan a süvegét és
  9    I,      I|           süvegét és kezébe fogta, s nagy csendes hidegvérrel viszonza:~ ~–
 10    I,      I|             látni, mint belefúltak a nagy vízbe, hacsak ezt a tizenkét
 11    I,      I|           ötlet azonnal félrevitte a nagy úr figyelmét. Tetszett neki,
 12    I,      I|             nem szabad megsütni.~ ~A nagy úr kacagni kezdett ez ízetlen
 13    I,      I|           pedig volna, az nincs.~ ~A nagy úrnak annyira megtetszett
 14    I,      I|            csárdához a töröknek?~ ~– Nagy köze van – felelt nyugodtan
 15    I,      I|         között a tölgye – monda rá a nagy úr, s azzal mintha hirtelen
 16    I,      I|           pici lábai, furcsa komikus nagy bajusza s olyan ragyogó,
 17    I,      I|            ezalatt felnyitá egyetlen nagy, pajtányi szobáját az úri
 18    I,      I|    ezüsttálakkal és billikomokkal, s nagy ezüstvedrekben jég közé
 19    I,      I|     tartalmat látszottak ígérni.~ ~A nagy úr végigfeküvék a számára
 20    I,      I|            hajdúi lehúzták lábáról a nagy sarkantyús csizmákat, az
 21    I,      I|         hozta be feltéve egy roppant nagy ezüsttál közepére szíjáccsá
 22    I,      I|        hajdúkat kínálta vele sorba a nagy úr. Nem tetszett nekik.
 23    I,      I|           haját körülvakargatva.~ ~A nagy úr dolmánya zsebébe nyúlt,
 24    I,      I|           nyúlt, s kivett belőle egy nagy degesz tárcát, melyet felnyitva
 25    I,      I|             mert mellesleg mondva, a nagy úr frakkban járatta a bohócát,
 26    I,      I|          kezét egyszerre nyújtotta a nagy úr elé fuldokolva nyögvén: „
 27    I,      I|                kiáltónak többen.~ ~A nagy úr nagyon megijedt, ez igen
 28    I,      I|          jóféle egrit és ménesit, ki nagy sokára lassankint nagy lihegve
 29    I,      I|            ki nagy sokára lassankint nagy lihegve magához kezde térni,
 30    I,      I|       forintot – szólt a megszeppent nagy úr, ki az ijedségből alig
 31    I,      I|         végre teljesen megnyugtatá a nagy urat. A kohót búsan, keservesen
 32    I,      I|          evett, odainté az agarat is nagy falatokat hányva fel a levegőbe,
 33    I,      I|        ügyességgel tudott elkapni, s nagy szomorún mondá olyankor,
 34    I,      I|             vele: „Nesze, Matyi!” (A nagy úr bohócának állatnevet,
 35    I,      I|         ütvén ki, s megszabadulván a nagy ijedségtől, a nagy úr felszólítá
 36    I,      I|  megszabadulván a nagy ijedségtől, a nagy úr felszólítá Gyárfást,
 37    I,      I|      szemtelen tolvaj! – kiálta rá a nagy úr. – Hisz ez az utolsó
 38    I,      I|           neveztetik plágiumnak.~ ~A nagy úr intésére felhordák a
 39    I,      I|              az agár és a poéta.~ ~A nagy úr lassankint étvágyat kapott
 40    I,      I|     búcsúztatót mondani fölötte.~ ~A nagy úr kacagott, hogy az orcája
 41    I,      I|            kurta kalap alól kétfelől nagy csomó kifelé fodorított
 42    I,      I|              takarva félig a kihajló nagy melltászli által.~ ~Megteszi
 43    I,      I|              arany ifjak” divatjában nagy görcsös botokat viselt a
 44    I,      I|              jövevénynek a rejtélyes nagy úr szobájáig, akiről mármost
 45    I,      I|       lábánál fogva, s körülhordozák nagy, vonító énekszóval, utánuk
 46    I,      I|              szalütírozni.~ ~Amilyen nagy volt a lárma, egyszerre
 47    I,      I|        társaság közepében termett, s nagy affabilitással * üdvözlé
 48    I,      I|           magát egy tábori karszékbe nagy sarkantytús lábait egymásra
 49    I,      I|        jobban~ ~tetszik. Úröcsém jön nagy messze földről engem örökölni,
 50    I,      I| hercegasszony; utazhat is, mert elég nagy az ország, hét egész nap
 51    I,      I|           ezzel nyakát kravátlijában nagy dölyfösen hátraigazítva,
 52    I,      I|          nézett maga elé…~ ~A hajdúk nagy nehezen a kocsiba emelték;
 53    I,      I|             És azzal szépen odatartá nagy flegmával a gyertyát az
 54    I,      I|           eresz alatti nádkévéhez, s nagy hidegvérrel nézte, mint
 55    I,      I|              a láng. A világosságnál nagy kényelmesen számíthatá meg,
 56    I,     II|         boltba, hat sou-ért vett egy nagy kést, két sou-ért kiköszörültette;
 57    I,     II|           arisztokratákkal!” – s egy nagy póznára feltűzve zászlóképpen
 58    I,     II|    vállalkozó volt a világon. Ő mert nagy összegeket kölcsönözni oly
 59    I,     II|             ha Mr. Griffard hirtelen nagy mennyiségű papírjait bocsátá
 60    I,     II|             maga sem tudta már, mily nagy lehet vagyonértéke. Szegény
 61    I,     II|       vagyonértéke. Szegény embernek nagy munka száz forintra vergődni,
 62    I,     II|           Ismételjük, miszerint ez a nagy férfiú bírt azon ritka és
 63    I,     II|          ízlésére készült mulatólak; nagy dicséretére az akkori építészetnek,
 64    I,     II|              mulattatva; miknek vize nagy keleti sások közé rejtett
 65    I,     II|               melynél fogva igen sok nagy úr divatnak tartá mellfájásban
 66    I,     II|          hímzett munkák; a legtöbbre nagy betűkkel ráhímezve e szó „
 67    I,     II|                 hogy van ezeknek egy nagy könyvük; legkevesebbet mondok,
 68    I,     II|          ragaszkodik ahhoz az ostoba nagy könyvhez, melyben a sok
 69    I,     II|         örökösödés.”~ ~Az ifjú dandy nagy szemeket meresztett.~ ~–
 70    I,     II|           gyönyörködjék, Párizs elég nagy, a világ kétakkora – csak
 71    I,    III|           vannak ide, de van itt egy nagy ember sírja, akinek munkáit
 72    I,    III|           magamon, hogy mikor valami nagy gond volt fejemben, valami
 73    I,    III|          mint a békák, kik Homer óta nagy barátjai a költészetnek,
 74    I,    III|            lehet lenni?~ ~– Barátom, nagy hősök, nagy státusférfiak
 75    I,    III|                 Barátom, nagy hősök, nagy státusférfiak csak ott születtek,
 76    I,    III|            csak ott születtek, hol a nagy költők, s egy nép halálbizonyítványa
 77    I,    III|             Van neki miből élni, ami nagy prezervatíva * az elernyedés
 78    I,    III|            azok a magyar főurak?~ ~– Nagy része külföldön; de azt
 79    I,     IV|         ablakból a követ cselédei, s nagy ijedten rohannak le a lépcsőn
 80    I,     IV|          mely nehány hét előtt olyan nagy furorét csinált. * Abban
 81    I,     IV|        szerepe van; valami vadásszal nagy tusakodásba ered, míg végre
 82    I,     IV|      lenyomja a földre, s azzal ráül nagy diadallal, s ezúttal a medve
 83    I,     IV|           köréből, amidőn a bulváron nagy vágtatva hajtat keresztül
 84    I,     IV|          merveilleux, mert e percben nagy zaj támadt a szalonban,
 85    I,     IV|                 Az ifjú óriások közt nagy mozgalom támadt e szóra,
 86    I,     IV|          gondolkozott, ha vajon elég nagy megtiszteltetés-e ez rá
 87    I,     IV|            és füttyökkel kereskedik. Nagy tekintélyű férfiú, kitől
 88    I,     IV|              a közönség zúgolódjék a nagy melegségben, aztán egy-egy
 89    I,      V|              a közönség!~ ~Bármilyen nagy legyen egy művésznő, bármennyire
 90    I,      V|              vetélytársné, kinek két nagy érdeme van fölötte: egyik
 91    I,      V|             mindazt megérdemli, mert nagy művésznő.~ ~– Nagy, ahol
 92    I,      V|              mert nagy művésznő.~ ~– Nagy, ahol ön nincs. Én istenem,
 93    I,      V|            azt?~ ~– Nem lehet valami nagy úr, mert igen szépen van
 94    I,     VI|        széleszték el a hírt, hogy ma nagy dolgok fognak történni a
 95    I,     VI|        fognak történni a színháznál, nagy előadás lesz nemcsak a színpadon,
 96    I,     VI|            ha kettő összetalálkozik, nagy, gondos fontossággal kérdezik
 97    I,     VI|          készült, melynek szövetéből nagy munkával minden második
 98    I,     VI|             e frakkszárnyú pillangók nagy titokban megsúgák a szépasszonynak,
 99    I,     VI|           szép asszony a királyné, s nagy courtoisie-val * kértek
100    I,     VI|            Abellino a páholyban levő nagy velencei tükörből váltogatá
101    I,     VI|      jelmezében ülteték hintajába, s nagy lelkesedésben kifogták lovait
102    I,     VI|          csengetése –, egy páholyban nagy zajjal csapták be az ajtót,
103    I,     VI|         koszorú hullott elé, két oly nagy név jelkiáltása mellett,
104    I,     VI|              Egy lovat egy füttyért, nagy ember!~ ~– Ah uram, nem
105    I,     VI|            uram, nem vagyok én többé nagy ember. – Összetört, semmivé
106    I,     VI|              elégedve egymással, ami nagy ritkaság. A felvonásköz
107    I,     VI|             tépte sima öltönyeiket a nagy perpatvarban, mely Catalani
108    I,    VII|      elásatnék, de a másik világon a nagy fogú Talihaméha tüzes fűrészekkel
109    I,    VII|               Ettől fogva Chataquéla nagy kedvezésében részesült Siovának, *
110    I,    VII|              Ez ismét nem volna igen nagy baj, mert hiszen az ember
111    I,    VII|          most, s minden gyulladásnál nagy dob- és harangszót kellett
112    I,    VII|          épület vörös téglafalakkal, nagy és sűrűn egymás mellett
113    I,    VII|              hát nincs itt közelében nagy tűzoltógép?~ ~– Van biz
114    I,    VII|              egy csomóban.~ ~Egyszer nagy kétségbeesett sírás hangjai
115    I,    VII|               a körülálló férfiaknak nagy erőszakba kerül őket visszatartóztatni,
116    I,    VII|          delnő. A gyermekek mind egy nagy akácfa alá voltak gyűlve,
117    I,    VII|           bravúrért.~ ~E pillanatban nagy robajjal omlott össze az
118    I,    VII|             olvasva.~ ~– E némbernek nagy kedve lehet a tűzben csókolózni –
119    I,    VII|            meg ön a módjával. Az idő nagy különbség, mert fő kérdés
120    I,    VII|          aggodalma az élet iránt, de nagy urakhoz ez nem illik, a
121    I,    VII|   családjának, hazájának, istenének; nagy urak között az a hit él,
122    I,    VII|         Rudolfnak hívják önt? Milyen nagy kín volt nekem, hogy nem
123    I,    VII|         hanem a léleké, és többnyire nagy lelkeké, mert kis lelkek
124    I,    VII|             Rudolf félvállról tekint nagy mogorván vissza, s István
125    I,    VII|              oly fáradsággal tevé, s nagy kedvetlenül beleakasztva
126    I,    VII|         császárság alatti divatot, a nagy hajporozott dupét, * mely
127    I,    VII|           érni; mi Magyarországon is nagy városban fogunk élni.~ ~–
128    I,    VII|              föl Debrecenben van egy nagy híd a város közepén, mely
129    I,    VII|               mi tiszteljük ezeket a nagy kenyértermő városokat, de
130    I,    VII|              magyar város, hanem egy nagy német-zsidó kolónia, ahol
131    I,    VII|              hogy Pesten élhessenek, nagy házat fogunk tartani, honnan
132    I,    VII|            tárgyai.~ ~A lyánka okos, nagy fekete szemeit s tündértiszta
133    I,    VII|   suttogásnak vehessék.~ ~– Óh, most nagy szomorúság van Londonban.
134    I,    VII|            Lord-Mayort * vagy valami nagy tábornokot tart leghíresebb
135    I,   VIII|         korán, az első kakasszó után nagy muzsikával vonul keresztül
136    I,   VIII|              kalapját ékesíti egypár nagy, kinyílt bazsarózsa, gomblyukában
137    I,   VIII|           fújni pedig erősebben.~ ~A nagy zenére mindenütt felébrednek
138    I,   VIII|          senkit sem ismer, mert ő ma nagy hivatalt visel, mely nem
139    I,   VIII|              számára is, az asztalon nagy, fenyegető vastagságú könyvek
140    I,   VIII|               szikár termetű legény, nagy, előre görbülő sasorral,
141    I,   VIII|              teszi a legényt, az egy nagy lombos koszorú, mely fejére
142    I,   VIII|              büszkén kidüllesztve –, nagy módomban volt jussaimat
143    I,   VIII|             nadrághasítékba akasztva nagy méltóságosan.~ ~A tanácsbeliek
144    I,   VIII|             lovon ült, s kezében egy nagy veres zászlót tartott, mellyel
145    I,   VIII|        király. Lova nemigen szép, de nagy, csontos, tizenhat markos
146    I,   VIII|          fakó szekerek rende, melyek nagy port verve száguldnak a
147    I,   VIII|             állított gyerekek futnak nagy sivalkodással, mert most
148    I,   VIII|            jámbor népség aztán elébb nagy vivátokat kiáltott az aranyos
149    I,   VIII|            amidőn túlnan a pusztáról nagy vágtatva lát közeledni egy
150    I,   VIII|              igazság! – kiáltozott a nagy rész, míg többen új futtatást
151    I,   VIII|              ha összetalálkoznak is, nagy morogva összevetik homlokaikat,
152    I,   VIII|              a mocsárba, körös-körül nagy területben legázolva maga
153    I,   VIII|           bojtorjánnyal, * orrán egy nagy hasítás be nem hegedt sebe
154    I,   VIII|             mely abból áll, hogy egy nagy üres teremben körbeülnek
155    I,   VIII|     körbeülnek az eredeti fickók egy nagy gömbölyű asztal körül; az
156    I,   VIII|            az új pünkösdi királyt, a nagy úr meghagyá, hogy mindenki
157    I,   VIII|                 Jancsi úr lábait egy nagy kád vízben tartva, s egypár
158    I,   VIII|           eddiginél.~ ~Kalotai Frici nagy érzékenységében odarohant
159    I,   VIII|               El ne lopd valamimet a nagy ölelgetésben, hej! – monda
160    I,   VIII|            meg helyéből.~ ~Kutyfalvi nagy, brutális erejű ember volt,
161    I,   VIII|              számára, miszerint igen nagy foka az ittasságnak volt
162    I,   VIII|      visszatekintő cimborák csak egy nagy zuhanást hallottak, amint
163    I,   VIII|              látták, mint terül el a nagy erejű ember mozdulatlan
164    I,   VIII|            pünkösd napja.~ ~Kárpáthy nagy, költséges ozsonnát rendezett
165    I,   VIII|              Te, fiam, Miska – szólt nagy ravaszsággal –, kelj fel
166    I,     IX|       érdekes alakokkal.~ ~Ez alakok nagy része előttünk már nem ismeretlen.~ ~
167    I,     IX|              hogy ez ősmagyar főurak nagy része, midőn e három szót
168    I,     IX|             ezt érzi minden ember.~ ~Nagy eszmék, messze terjedő reformok
169    I,     IX|             szolgabíró. Ez, barátim, nagy jellem, dicső férfi; még
170    I,     IX|             Nézd, mint mutatja nekik nagy büszkén, hogy ő meg fog
171    I,     IX|             Most nem látszik attól a nagy hórihorgas kamasztól, aki
172    I,     IX|       előtűnik; hogy el van pirulva, nagy fekete szemei félénken járnak
173    I,      X|           lyányok közül már 1818-ban nagy volt; a redoute-ok * ünnepelt
174    I,      X|            nyugodott, míg valamennyi nagy urakat sorra nem járva kérelemmel,
175    I,      X|       odaadtam azért, hogy nevedet e nagy gyalázattól megőrizzem,
176    I,      X|          többé öngyilkolásról, hanem nagy hamar beavatá magát egy
177    I,      X|             üdvös élettervét, s azok nagy sírások között el is fogadták
178    I,      X|           jutott is eszébe egynehány nagy művésznő neve, kik éppen
179    I,      X|              háztul törték magukat a nagy munkában, egyik rettentő
180    I,      X|            magát.~ ~Ez kétségtelenül nagy kényelem, és sokáig lehet
181    I,      X|       kiigazgatni; eljött a farsang, nagy bálok voltak hirdetve mindenfelé,
182    I,      X|       kaputja rongyos (ami ugyan nem nagy dicséretvolt a felnőtt leányokra),
183    I,      X|             a színháznál.~ ~Mayer úr nagy dolgokat tanult. Ez mind
184    I,      X|      utánamegy!~ ~E kegyetlen mondás nagy sírásokra adott alkalmat,
185    I,      X|            jobban sírtak; az asszony nagy zokogva felelt:~ ~– Meghal
186    I,      X|            el tőle; ez még nem olyan nagy bűn, de ebből még nem az
187    I,      X|          hányadik? És ezek mind igen nagy tisztelői a művészetnek,
188    I,      X|              fiúk.~ ~Négy leány lett nagy és deli. Egyik szebb volt,
189    I,      X|           főnemesek, bankárok és más nagy urak.~ ~Vette ugyan észre
190    I,      X|          hogy ezt mind így szokták a nagy urak.~ ~Már a legkisebb
191    I,      X|        legyeket ütögetett a falon, s nagy megelégedésére szolgált,
192    I,      X|        sietett Terézt odább terelni; nagy együgyűség kellett volna
193    I,      X|  közeledhessünk; ez, úgy hiszem, nem nagy búsulására fog önnek szolgálni,
194    I,      X|         hölgyi szüzességről, miket a nagy urak és nagy szellemek által
195    I,      X|   szüzességről, miket a nagy urak és nagy szellemek által kigúnyolt
196    I,      X|            járt alá s fel a szobában nagy lépésekkel, mint egy színpadi
197    I,      X|          Amit beszélt, az végtére is nagy hatást szült, azt a hatást
198    I,      X|     figyelmezteté Mayer urat, hogy a nagy deklamáció közt bele ne
199    I,      X|           Mayer úr elvégzé beszédét, nagy szelíden azt felelte rá:~ ~–
200    I,      X|          megszid.~ ~Elmondá panaszát nagy bizton, le is ült, anélkül,
201    I,      X|            tesz? Persze, mert hiszen nagy kincstől akarják az urat
202    I,      X|             csókolták, mintha valami nagy szerencsétlenség várna rá.~ ~–
203    I,     XI|         felvitte Jézust az ördög egy nagy magas hegyre, megmutatá
204    I,     XI|           ifjú, hajlékony lelkületre nagy befolyással volt a három
205    I,     XI|           jövendőjének!…~ ~Nem olyan nagy csapás ám az a szegénység.
206    I,     XI|            ismerős ifjak, lyánkák, s nagy hiba volna azt hinni, hogy
207    I,     XI|         Valóban olyan alak, aminővel nagy hatást lehetne előidézni
208    I,     XI|             a regens chorihoz, ki őt nagy szenvedéllyel tanította,
209    I,     XI|               s mintha egyszerre egy nagy mérges pókot látott volna
210    I,     XI|               a művészi pálya? Ez is nagy ellenzésre talált volna
211    I,     XI|             keresni.~ ~Megkéré tehát nagy alázatosan a komornyikot,
212    I,     XI|            az országgyűlésen, ahol a nagy sokaság közt úgy el lehet
213    I,    XII|             A durva tenyerű kézműves nagy képe sötétvörös lett a haragtól,
214    I,    XII|       fáradoztak, hogy az ismeretlen nagy úr nevét kitudhassák. Minek
215    I,    XII|            tehát a baj még nem olyan nagy. De a név, a név?~ ~Végre
216    I,    XII|       hintaja berobogott az udvarra. Nagy medvebőrös kapus állt a
217    I,    XII|            mester? Ah, derék mester. Nagy híre van mindenfelé. A munkáit
218    I,    XII|             dicsérni engedi magát, s nagy röviden félbeszakasztá a
219    I,    XII|     keresgélt valamit, és azután írt nagy sebesen.~ ~– Bizonyosan
220    I,    XII|              embert. Ezúttal azonban nagy köszönettel tartozik feledékenységének.~ ~
221    I,    XII|           történetében.~ ~A dologból nagy zaj lett, a kitett nevet
222    I,    XII|          felelni.~ ~Konrád összefoná nagy mellén rettentő karjait,
223    I,    XII|              Az utóbbi hozta magával nagy, saját alakú tokokban a
224    I,    XII|            kell őt kínozni.~ ~Konrád nagy sztentorral fordult a velök
225    I,    XII|           siker esetére ellenfelének nagy előnyt adott; e merészség
226    I,   XIII|          országgyűlésen fenn időzni, nagy tusakodásába került, vajon
227    I,   XIII|      népszerűbb egyéniségek emlékeit nagy becsben marasztván, a kevésbé
228    I,   XIII|         kitüntetésre érdemes.~ ~És a nagy világért rá nem lehetett
229    I,   XIII|             szokatlanul derült volt, nagy kopasz homloka fénylett,
230    I,   XIII|           tegye le az iratokat.~ ~Ez nagy mérgesen odatálalta valamennyit
231    I,   XIII|               s ott van az irtóztató nagy csűr, ha behordták volna,
232    I,   XIII|            festő csülleng * hírét, s nagy mennyiséget vett belőle,
233    I,   XIII|          zápor átmegy. Odanyargalunk nagy sietve, hát erdőnek sem
234    I,   XIII|           szépen sorba. Hát ez az én nagy költséggel ültetett talpadi
235    I,   XIII|       kényükre hagyott tisztviselők; nagy része szétmállott üres léhaságok,
236    I,   XIII|           mély főhajtással válaszolt nagy alázatosan:~ ~– Nem vagyok
237    I,   XIII|         Üljön le az úr és írjon.~ ~A nagy úr hangjában valami szokatlan
238    I,   XIII|           Vajon hol lophatta?~ ~– De nagy bolond vagy te, Palkó. Hát
239    I,   XIII|            vagyok, mi dolgom nekem a nagy urak ügyeibe beleavatkozni.
240    I,   XIII|     pukkancsi tiszttartó, hozott egy nagy menkő sajtot; aztán a dudai *
241    I,   XIII|             Mikor a nagyságos urak a nagy teremben ebédelnek, ők azalatt
242    I,   XIII|             az imádságos könyvét egy nagy baromorvoslási könyvvel.~ ~
243    I,   XIII|             őket, mert voltak köztük nagy gyerekek, félt, hogy megverik,
244    I,   XIII|              csomóba gyűlt nép közé; nagy trombitaszóval háromszor
245    I,   XIII|            jobbágy járula eléje, egy nagy kövér tulkot vezetve szarvánál,
246    I,   XIII|           csizmája orrára, s elmondá nagy bizton a köszöntő verset,
247    I,   XIII|         találja,~ ~ ~ ~Nemzetségének nagy legyen dicsősége,~ ~ ~ ~
248    I,   XIII|     másvilági lóval, s úgy vigyék be nagy trombitaszóval ama mennyei
249    I,   XIII|          azzal a hajdúk széttárták a nagy szárnyajtókat, mik az ebédlőbe
250    I,   XIII|        ebédlőbe vezettek.~ ~A pompás nagy terem végig volt terítve
251    I,   XIII|               Este is lett, a hajdúk nagy karos tartókban gyertyákat
252    I,   XIII|              sok hálálkodás; ezekkel nagy kurtán beszélt, s megértve
253    I,   XIII|      hidegvérrel Marci; a tiszttartó nagy megbotránykozására meg sem
254    I,   XIII|              hasonló esetekben vajmi nagy vigasztalás egyet sodoríthatni
255    I,   XIII|           síró arccal tudtul adák. A nagy filozófusi férfiú hidegvérrel
256    I,     Sz|        Nagyopera környékén kialakult nagy bulvár egy része, a pénzmágnások
257    I,     Sz|     Boulevard Montmartre – a párizsi nagy körút egy része a Szajnától
258    I,     Sz|        cifrázat~ ~foliánt – fóliáns, nagy alakú, ívrét nagyságú könyv~ ~
259    I,     Sz|          alakú sapkája; ennek mása a nagy francia forradalom idején
260    I,     Sz|           Olasz nő Algirban; Rossini nagy sikerű daljátéka 1813-ból~ ~
261    I,     Sz|          superabundanti – felesleges nagy bőség, felesleg~ ~pszeudo –
262    I,     Sz|          Rossini 1823-ban Velencében nagy sikerrel bemutatott operája~ ~
263   II,    XIV|               Mind kívül, mind belül nagy változásokon ment át a nábob;
264   II,    XIV|            öltönyeit nem viselheti a nagy bőség miatt, arcáról elmúlt
265   II,    XIV|               hogy belé egy rettentő nagy úr szerelmes, aki őt el
266   II,    XIV|          élet?~ ~Boltay mester tehát nagy mogorván állt künn az ajtóban,
267   II,    XIV|        ravasz módszereknek, mikkel e nagy világban kitanult derék
268   II,    XIV|       családhagyott polgárleányt ősi nagy nevével; ki ne tartaná azt
269   II,    XIV|         szerencsének” nevezik. Téged nagy, gazdag úr kér nőül, fényes
270   II,    XIV|              idő óta.~ ~– Akit olyan nagy bolondnak tartanak!~ ~–
271   II,     XV|             áll az a legnagyobbik, s nagy pikantul még azt mondja,
272   II,     XV|          általok tartatnom, hát elég nagy Pozsony városa, vegyem elő
273   II,     XV|             ma nem evett, minélfogva nagy keresztyéni kötelességet
274   II,     XV|           dacára át kellett cserélni nagy hatású rongyait.~ ~Hogy
275   II,     XV|               meg nem állhatta, hogy nagy keserűsége engedvén, el
276   II,     XV|              kívánatnak eleget tenni nagy megerőtetésébe került a
277   II,     XV|           állt a dolog, hogy bármily nagy mértékben tisztelte, becsülte
278   II,     XV|              városból, mintha valami nagy halálos veszedelem forogna
279   II,     XV|           lesütött szemekkel elmondá nagy akadozva Mayernénak, hogy
280   II,     XV|              a kertből, előre leoldá nagy szalmakalapját, mely akadályozandotta
281   II,     XV|            házasulandó vőlegényt), s nagy örvendezésére hallá a választ,
282   II,     XV|            ajtaját nyitva hagyták, s nagy zivataros éjszakákon, mikor
283   II,     XV|          tovább láthassa, mint fonja nagy gondatlanul azt a hosszú
284   II,     XV|              Mayerné. – Egy úr, igen nagy úr, annyira beleszeretett
285   II,     XV|            másikra helyezve át magát nagy zörejjel. – Az ember igazán
286   II,     XV|            leányom; hogy ha valamely nagy úr azt mondja, elvesz; az
287   II,     XV|             azt el. Hatvanezer pengő nagy pénz, azt bizony bolondul
288   II,     XV|            dobja ki, az akárkitől is nagy áldozat volna, s hamarjában
289   II,     XV|       hamarjában nemigen tudok olyan nagy urat, aki a szavát megszegje,
290   II,     XV|             hideg, halvány maradt.~ ~Nagy titkolózva elébb körülnézett,
291   II,     XV|            valamit, hogy ifjúságodat nagy kegyes életben töltötted
292   II,     XV|          Fanny tiszteletére másnapra nagy estélyt rendez Kecskerey
293   II,     XV|      közönségrül is van gondoskodva! Nagy sokaság lesz, nézők, bámulók!
294   II,     XV|          szereti tartatni, legyen az nagy úr vagy nagy művész.~ ~Az
295   II,     XV|               legyen az nagy úr vagy nagy művész.~ ~Az ő termei, az
296   II,     XV|             a magasabb körökbül, kit nagy énekesnőnek tart a világ,
297   II,     XV|                Kecskerey úrnál tehát nagy estély készült a kitűzött
298   II,     XV|              meghívásomat. – Nagysád nagy tiszteletben részesíti szegény
299   II,     XV|             vagy Konrádot. Sőt neked nagy okaid vannak éppen attól
300   II,     XV|           félrehívja a házigazdát, s nagy titokban megkéri, hogy legyen
301   II,    XVI|          Viadalhelyül kibérlének egy nagy tágas termet a „Zöldfa”
302   II,    XVI|              fejének, melyet az csak nagy bajjal bírt elhárítani,
303   II,    XVI|        Fennimor reszketett a dühtől. Nagy erőpazarlással veté magát
304   II,   XVII|            kereskedők visszarendelék nagy reményre készült divatkelméiket,
305   II,   XVII|          Magyarországon? – már akkor nagy ázsiója volt egy-egy boltosinasnak,
306   II,   XVII|             kellett volna. – A leány nagy szerencsét csinált.~ ~Fanny
307   II,   XVII|             beléjök. Nem lehetett. A nagy úr ott áll közel, mit gondolhatott
308   II,   XVII|            alakult fördőteremmé.~ ~A nagy ivószobábul kihordatott
309   II,   XVII|      emlékeztetne, a kerek székek, a nagy diófaasztal kivándoroltak,
310   II,   XVII|                Akkor leszek még csak nagy bolond – monda erre Vidra
311   II,   XVII|             a palánkon, s Varga uram nagy szatiszfakciójára * azzal
312   II,   XVII|           volt) – mind egyesülének a nagy eszme körül, mely, hogy
313   II,   XVII|             mint könyvet írni. Ahhoz nagy előrelátás, széles ismeretek,
314   II,   XVII|             e nevezetes alkalomra, s nagy a feszültség és várakozás;
315   II,   XVII|              ezen leveleket János úr nagy elégültséggel hagyja heverni
316   II,   XVII|             Az ünnepély, a gyűlés, a nagy sokadalom előkészületei
317   II,   XVII|              sokadalom előkészületei nagy részben igénybe vették Fanny
318   II,   XVII|            van minden jó iránt, hogy nagy és nemes vállalatoknál éppoly
319   II,  XVIII|      Kárpáthynét.~ ~Férjével éktelen nagy gazdagságot és egy roppant
320   II,  XVIII|           gazdagságot és egy roppant nagy nevet kapott. Mindkettő
321   II,  XVIII|                 János úr összehívott nagy csomó úrnépet az adandó
322   II,  XVIII|        Szabad!” Megpillantva úrnőjét nagy tisztelettel állt meg a
323   II,  XVIII|              hogy azok mind előkelő, nagy emberek, magas állású férfiak,
324   II,  XVIII|       ismeretséget akar tartani, egy nagy ünnepélyre összehíva, nejét
325   II,  XVIII|          szolgájával.~ ~– De e kérés nagy, igen nagy.~ ~Varga uram
326   II,  XVIII|                De e kérés nagy, igen nagy.~ ~Varga uram bizonyítá,
327   II,  XVIII|           szolga, ki olyan szertelen nagy tisztelettel viseltetik
328   II,  XVIII|            úgyszólván ítéletet ennyi nagy uraság felől, akiktől már
329   II,  XVIII|              ugyan ő mind rettenetes nagy tisztelettel viseltetik,
330   II,  XVIII|              jó öregtől.~ ~– Valóban nagy ékesenszólással kellene
331   II,  XVIII|            úr őnagyméltósága; óh, az nagy ember! Mindenki bámulja
332   II,  XVIII|            Mindenki bámulja eszét és nagy lelkét, az egész ország
333   II,  XVIII|    alkalmasint vendég érkezett. Künn nagy sürgés-forgás hallatszott,
334   II,  XVIII|       sztentorhangja, mintha valakit nagy örömmel fogadna s rá egy
335   II,  XVIII|          tarkaság.~ ~Szörnyű kalapja nagy virágbokrokkal egészen elveszi
336   II,  XVIII|              De nem is volt itt arra nagy szükség, hogy akár ő, akár
337   II,  XVIII|           értettük itt.)~ ~– Amilyen nagy az örömöm szép kis szomszédnőmet
338   II,  XVIII|           barátomat valami szokatlan nagy bajnak kelle érni, hogy
339   II,  XVIII|            kész ínyét, csontkezeit a nagy karmantyúkkal a nábob karjába
340   II,  XVIII|            nevet.~ ~Fannynak eközben nagy gyönyörűsége telt benne,
341   II,  XVIII|    Szentirmára?~ ~– Ámbár Fanny igen nagy szerencséjének tartaná tovább
342   II,  XVIII|       csorogtak bele, sőt utoljára a nagy nevetés miatt egészen elbújtak
343   II,  XVIII|       elgondolá magában, hogy milyen nagy illetlenséget követett el,
344   II,  XVIII|            Nem tesz semmit – suttogá nagy lassúsággal a derék kisasszony
345   II,  XVIII|           fiatal házasoknak.~ ~Azzal nagy prozopopeával kísérteté
346   II,  XVIII|               Tudja ön már, hogy ama nagy agarászgyűlésen ön elnöklete
347   II,  XVIII|    hágcsójáig.~ ~Ámde e lépéshez még nagy teketória kellett. A sleppet
348   II,    XIX|             büszke delnők, kik eddig nagy leereszkedést véltek tanúsítani,
349   II,    XIX|             együtt lehete őket látni nagy, nehéz munkával elfoglalva;
350   II,    XIX|        tessék rá mosolyogni. A munka nagy és nehéz. Könnyű a férjnek
351   II,    XIX|          holnap vagy egy hónap múlva nagy ünnepélyt adok, hivatalos
352   II,    XIX|            is elpirulnak bele; hanem nagy hazafi, neve ismerve és
353   II,    XIX|      alacsony célzatokkal közelít, a nagy tisztelet mindannyiszor
354   II,    XIX|    asszonyokkal szemben, akik mindig nagy tetteit emlegetik előtte,
355   II,    XIX|          Imre gróf. – S utána írá: – Nagy és tiszteletre méltó férfiú.~ ~
356   II,    XIX|     konzervativizmusa, csökönössége, nagy pipájú, kevés dohányú volta
357   II,    XIX|     kötekedve vont el szemei elől, s nagy komolysággal olvasá belőle.~ ~–
358   II,    XIX|          udvarol mindenkinek. Valaha nagy szépségnek tartották, s
359   II,     XX|         találkozik. Az különös, hogy nagy társaságban az ember úgy
360   II,     XX|           biztosítja róla, hogy mint nagy szónokot, mint nemes keblű
361   II,     XX|         hallgat.~ ~A Kárpáthy-család nagy ősi terme volt felnyitva
362   II,     XX|           emberi szemek előtt, körül nagy ősi képek, csoportba rakott
363   II,     XX|       agarakra, melyek hogy maguk is nagy számmal voltak jelen a gyűlésteremben,
364   II,     XX|          nyilatkozhassanak.~ ~Milyen nagy előnyt ád egy gyűlésnek,
365   II,     XX|         fizetés ellen, mint amelyben nagy romlás magját sejtik; néhány
366   II,     XX|         jószágán, miért nem az övén. Nagy ellenszenvre talált minden
367   II,     XX|              magát, midőn a társaság nagy része éljent kiáltott a
368   II,     XX|          megválasztatott elnöknek, a nagy hazafi alelnöknek; választatott
369   II,     XX|            Az alapkő le volt téve, a nagy és nevezetes társulat megalakult,
370   II,     XX|            gyűlésteremből megválva a nagy társalgási teremben gyűltek
371   II,     XX|          szólt Flóra az útjokat álló nagy férfiúnak –, hogy én önre
372   II,     XX|              örülni tudok – felelt a nagy ember öntudattal sugárzó
373   II,     XX|           ellenségeskedésnek; ámde a nagy férfiú jobbnak látta erre
374   II,     XX|         mondások után szokása volt a nagy férfiúnak megfordulni, és
375   II,     XX|        ebédre csengettek; a társaság nagy zajjal és kedvvel elfoglalá
376   II,     XX|          kezdett lenni a társaság; a nagy hazafi elővette szokott
377   II,     XX|            hogy az eredeti fickók, a nagy hazafi obligát közönsége,
378   II,    XXI|               meg kell állani! Ebből nagy baj lehet; a futtatásban
379   II,    XXI|             tegye vállára a lábát, s nagy tisztelettel feljebb csatolá
380   II,    XXI|             csakhogy jóval hosszabb; nagy bozontos farka, mint egy
381   II,    XXI|         Rajkó, a két fehér, Matyi, a nagy Ordas, Kiss Miska Fecskéje
382   II,   XXII|         Kárpáthyné ez eset után igen nagy beteg lett, sokáig kétséges
383   II,   XXII|         senki sem tudta, mi baja. Az nagy hiba, hogy a szíveket senki
384   II,   XXII|              fusson a világban, azon nagy világban, mely reá nézve
385   II,  XXIII|              úr szállásán vagyunk.~ ~Nagy hiba volna tőlünk, ha végképpen
386   II,  XXIII|              füstöt, és egy átelleni nagy állótükörből nézi magát.
387   II,  XXIII|        bebukó férfit megpillantja, s nagy megelégedésére szolgál látni,
388   II,  XXIII|              fickó futott, s hozta a nagy sárga csizmát.~ ~– Khair
389   II,   XXIV|         fájdalmai között. Óh, milyen nagy bűnnek kell lenni a szerelemnek,
390   II,   XXIV|          Marion eltávozását.~ ~Flóra nagy örömmel fogadá barátnéját;
391   II,   XXIV|          semmi különös nincsen, s ez nagy jótétemény volt Kárpáthynéra
392   II,   XXIV|              kapuján, félóra múlva a nagy gyűlésteremben áll Rudolf,
393   II,   XXIV|              félne tőle.~ ~– Amilyen nagy veszteség a társaságra nézve,
394   II,   XXIV|           nagysád nem táncol, éppoly nagy nyereség ez nekem, ki szintén
395   II,    XXV|            jól mulat. Nem kell hozzá nagy bűvészet, hogy az élvezetsóvár
396   II,    XXV|         belső szirmain. Ez még akkor nagy ritkaság volt Európában.
397   II,   XXVI|             lenni.~ ~– Vajon micsoda nagy baj érhette Abellinót, hogy
398   II,   XXVI|         feltűnt az általunk említett nagy hasonlatosság ama históriai
399   II,   XXVI|              akit én tisztelek.~ ~Ez nagy szó. Már erre csakugyan
400   II,  XXVII|          soha, hogy majd ha egykor a nagy és nemes eszmék ünnepelt
401   II,  XXVII|              hogy a gyöngeség milyen nagy szégyen, s midőn János úr
402   II,  XXVII|                   Nagyságos uram. Ma nagy öröm szállt nagyságod házára.~ ~–
403   II,  XXVII|            érte az Istent.~ ~– Isten nagy örömöt mért nagyságod szívére,
404   II,  XXVII|             minden csóknál felnyitja nagy, sötétkék szemeit, s ismét
405   II, XXVIII|            fakó szalagok látszanak a nagy hóabroszon vonva, miket
406   II, XXVIII|          haladt keresett céljához.~ ~Nagy fehér márványemlék emelkedett
407   II, XXVIII|             tovább élni.~ ~A sírkőre nagy aranybetűkkel volt felvésve
408   II,   XXIX|         Jerünk, jerünk!~ ~A levéltár nagy termében ott várták már
409   II,   XXIX|             igazhivőre. Ámen.~ ~És a nagy komoly férfiak mind sírtak
410   II,   XXIX|            végintézetének elmondá, a nagy érzés annyira erőt vett
411   II,   XXIX|             karjára emelé. A gyermek nagy, okos szemeivel úgy látszott
412   II,    XXX|        fenekén maradni.~ ~Éjfél után nagy járás-kelés támadt a kastélyban,
413   II,    XXX|      szobában aludt, és csak midőn a nagy nesztelenség által megdöbbentve
414   II,    XXX|            siettek onnan feljutni. A nagy vasajtó döngve csapódott
415   II,   XXXI|             várt reá, s születésével nagy zavart idézett elő sokak
416   II,   XXXI|       legelébb is Kecskerey úrhoz.~ ~Nagy táncestély van nála. Úgy
417   II,   XXXI|            tett? Ez is mutatja, hogy nagy bolond volt. Most Abellinónak
418   II,   XXXI|  posztószélből varrott tarisnyával s nagy szegesvégű bottal; így kell
419   II,   XXXI|              sálját nyakáról.~ ~– Ez nagy baj Abellinóra nézve. Kivált
420   II,   XXXI|  összecsókolhasson, s hogy ez milyen nagy keserűség egy anya szívének.
421   II,   XXXI|        hallgattam volna, most ön már nagy legény lenne.~ ~(Persze
422   II,   XXXI|              Más embert vigasztal az nagy szerencsétlenségek után,
423   II,    Veg|            végiglapozni – meglelé.~ ~Nagy hiba volna magamforma apró
424   II,    Veg|             el magokkal, hogy valami nagy bajon segíteni tudnak, vagy
425   II,    Veg|              magyar nemzet tagjának. Nagy és nemes elődök példája
426   II,    Veg|              Nem helyeslik, hogy két nagy nevet beleszőttem e regénybe,
427   II,    Veg|              a magyar tudós társaság nagy szótára elkészül, melyben
428   II,     Sz|             des Italiens – a párizsi nagy körút egy része~ ~brütet –
429   II,     Sz|              e. I. században a Vezúv nagy kitörése teljesen eltemette;
430   II,    Meg|    megteremteni az egész történetet, nagy és apró alakjaival együtt;
431   II,    Meg|              ebben maga a korszellem nagy átalakulása, mely a harmincas
432   II,    Meg|              megtaláltam abban a két nagy vezéralakban, kiket regényemben
433   II,    Meg|                 A költőket különösen nagy előszeretettel fogadták