Kötet, Fezejet

 1    I,      I|         ám az öregapám sem.~ ~– Légy különb az öregapádnál.~ ~–
 2    I,      V|         és azt megbüntetik.~ ~– Légy nyugodt, és ne gondolj arra
 3    I,    VII|  asszony kezét.~ ~– Chataquéla, légy te az én nőm!~ ~A hölgy
 4    I,   VIII|        hogy úrnak nézzenek.~ ~– Légy mentül nagyobb betyár, annál
 5    I,   VIII|       le az ivóterembe. Goromba légy a cselédekkel, különben
 6   II,    XIV|      szeretsz. No kimondjam? Ne légy hát olyan gyáva. Mit sóhajtozol
 7   II,     XV|      szemébe, monda:~ ~– Fanny, légy anyád iránt előzékeny, szelíd,
 8   II,   XXII|        könnyek felszárításában. Légy boldog azon áldások által,
 9   II,   XXIV|         komoly.~ ~– No igen. Te légy komoly, én pedig tréfás;
10   II,   XXIV| akartalak vele zavarni; s magad légy tanúm, hogy csak szigorú
11   II,    XXV|            Mit izent Fanny?~ ~– Légy jó e nőhöz, mert e nő nagyon,
12   II,  XXVII|        és suttogva rebegi:~ ~– „Légy anyja gyermekemnek.”~ ~Flóra
13   II,  XXVII|              Isten. Én Istenem. Légy irgalmas nékem. Szegény
14   II,   XXIX|        nőd karjaira téve fiát: „Légy anyja gyermekemnek!” Én
15   II,   XXIX|        most én mondom teneked! „Légy atyja gyermekemnek!” Boldog