Kötet, Fezejet

 1    I,     XI|             egy jámbor asszonyság, Krammné kísérte őt rendesen a karnagy
 2    I,     XI|            hazaérkezék Teréz is, s Krammné asszonnyal együtt látleletet
 3    I,     XI|        vigasztalhatlan volt, midőn Krammné ki találta előtte fecsegni
 4    I,     XI|      szívei megteltek áhítattal.~ ~Krammné asszonyság – ezúttal vasárnapi
 5    I,     XI|   abbanhagyja a beszédet, s engedé Krammné asszonyt egy egész hétig
 6    I,     XI|      erkölcsre.~ ~Már erre a szóra Krammné is beszédes lett.~ ~– Akármik
 7    I,     XI|      fenyegeti az ártatlanságot.~ ~Krammné tökéletesen érteni hitte
 8    I,     XI|        mindjárt rosszat mondana.~ ~Krammné elvette a pénzt. Mért ne
 9    I,     XI|        erényt. Hát mi kell több?~ ~Krammné elfogadta a pénzt, s titokban
10    I,     XI|         Milyen finom kiszámítás.~ ~Krammné nem hihetett egyebet, mint
11    I,     XI| iparkodnának azt – megérdemelni.~ ~Krammné tudtára adá Fannynak, hogy
12    I,     XI| országgyűlési terem karzatára, hol Krammné megmutatá neki titkos jóltevőjét.~ ~
13    I,     XI|     többiek között. Az arc, melyet Krammné mutatott neki, semmi vonzerővel
14    I,     XI|    szívével többé.~ ~Másnap, midőn Krammné Fannyért ment, őt az énekmesterhez
15    I,    XII|         jelenni a templomban, hova Krammné járt, s egy oszlop mellől