Kötet, Fezejet

 1    I,     II|        elszedték köpenyét, pálcáját, kalapját és kesztyűjét, miket aztán
 2    I,     IV|            elkésem – azzal felkeresé kalapját, összehúzott érzékeny szemekkel
 3    I,     IV|      hátradugta a frakkja zsebébe, s kalapját meglelve az asztalon abba
 4    I,     IV|            elhatározta magát, vevé a kalapját és eltávozott.~ ~– Hát ti
 5    I,     VI|            már az az ember, akinek a kalapját le kell ejteni, mikor Semiramide
 6    I,    VII|           becsületügy.~ ~Azzal vette kalapját és eltávozott.~ ~Abellino
 7    I,    VII|                 Rudolf hirtelen vevé kalapját és búcsúzott.~ ~– Sietnem
 8    I,   VIII|       rangbeli emberhez illik, pörge kalapját ékesíti egypár nagy, kinyílt
 9    I,   VIII|          érve megáll, s megbillentve kalapját elmondja röviden, hogy ő
10    I,   VIII|              találni egy pecsétet, s kalapját a hosszú árvaleányhajjal
11    I,   VIII|      lekönyököl az asztalra, ahogy a kalapját a szegletbe vágja, azok
12    I,      X|          szót sem válaszolt, vette a kalapját, és ment legelőbb is Felsz
13    I,   XIII|             közülök előállt, levette kalapját, egyet köhentett, s lenézett
14    I,   XIII| megbotránykozására meg sem billentve kalapját az erkélyen álló Abellino
15   II,  XXIII|             agyában keletkezni; vevé kalapját, és azzal barátságosan elbúcsúzott,