Kötet, Fezejet

 1    I,      I|  beszéljen vele per kend.~ ~Akik ismerik a magyar nyelvet, tudni
 2    I,     II|          még annak tartalmát nem ismerik, levevék a póznárul, s egy
 3    I,    III|   gyönyörködhessék bennök; talán ismerik műveit az urak? Ah be együgyű
 4    I,     IV|          egy pudlikutya képében. Ismerik önök uraim azt a legújabb
 5    I,    VII|        de a nők, akik szeretnek, ismerik jól, hogy ez vezet az őrüléshez.~ ~–
 6    I,   VIII|         menten ellopja; akik már ismerik, jól tudják, ha valamijök
 7    I,     IX|      mert hiszen még csak nem is ismerik az idegen dolgait.~ ~E két
 8    I,     XI|        az aranyat és a szerelmet ismerik, a szerelem volt az istenség
 9    I,     XI|     szegénység. Akik közelebbről ismerik, tudják, hogy annak is megvannak
10   II,     XV|      azóta minden főrangú háznál ismerik a nevét. Egy kép tette az
11   II,     XV|         mulassanak. Akik még nem ismerik, s ismerni kívánják egymást,
12   II,     XV|        azok nála nélkül is régen ismerik már egymást. A poétának
13   II,  XVIII| érdekelten.~ ~– És valójában így ismerik őt mindenütt. Méltóztassék
14   II,    XXI|         örült, hogy az agarak is ismerik úrnőjöket; hiába, mindenkit
15   II,    XXI|       bír ez felelni. Régi róka! Ismerik már egymást, sokszor találkoztak