Kötet, Fezejet

 1    I,      I|         aztán a jó úr maga is azt hitte, hogy lehetetlen többféle
 2    I,     IV|         igazgatónak nézett, s azt hitte, hogy már most majd én fogok
 3    I,   VIII|        parasztszekerével. Tán azt hitte, hogy őiránta még a szilaj
 4    I,      X|   helyének tartják.~ ~Pedig ő azt hitte, hogy ő a legjobb ember
 5    I,     XI|        Krammné tökéletesen érteni hitte a dolgot. Már a templomot
 6    I,   XIII|      örömeihez, hogy elveszettnek hitte volna azon esztendőt, melyben
 7    I,   XIII|           egyszerre idejönni, azt hitte, hogy haragszom rá, s Kutyfalvit
 8   II,    XIV|    országából, midőn már mindenki hitte halálomat, és magamhoz tértem,
 9   II,     XV|          e kérdést; akkor tán azt hitte volna Mayerné, hogy elaludt,
10   II,     XV|           kétségbe volt esve, azt hitte, férjhez vittek valahova.
11   II,    XIX|          képzeletében is olyannak hitte Szentirmaynét, mint minő
12   II,    XXI|         három lábon. Mindenki azt hitte, hogy már vége van; midőn
13   II,  XXIII|       felöltözött, legalább ő azt hitte magáról.~ ~– Nos, édes barátom,
14   II,   XXIV|           mint minőnek a távolból hitte azt, s nyugodtabban látta
15   II,   XXXI| féltékennyé sem lehet tenni.) Azt hitte, majd akkor meg fogja utálni