Kötet, Fezejet

 1    I,      I|     egészen belém bolondult.~ ~– Hagyja az ilyenfajta beszédet,
 2    I,      V|        világban, ha férjét futni hagyja, s maga dús szerződése mellett
 3    I,      V|    megszeret, azt könnyen el nem hagyja; csak egyes emberekből ne
 4    I,   VIII|          elcsábítod a lyánt, aki hagyja magát. Egy esztendő múlva
 5    I,      X|       nem kelt az ágyból, nem is hagyja azt el már, tudom, csak
 6    I,     XI|   szerető szívet elfogadni, este hagyja a kert hátulsó ajtaját nyitva.
 7    I,   XIII|      holmi világi repcénél? Csak hagyja azt kegyelmed énrám.~ ~–
 8    I,   XIII|          korpával számol be.~ ~– Hagyja el kegyelmed, szép felesége
 9   II,     XV|      mint a testvérei. Ez ám nem hagyja bolonddá tenni magát. Ez
10   II,   XVII|      János úr nagy elégültséggel hagyja heverni asztalán, még a
11   II,  XVIII|     kérek! – tisztelet…~ ~– Csak hagyja szeretetnek, maradjon, ahogy
12   II,     XX|   utoljára beszédébe vágott.~ ~– Hagyja el méltóságod azt az egész
13   II,    XXI| El-elbukik a buckák között, s el hagyja maga mellett rohanni üldözőit,
14   II,   XXII|         ügyeltessen, korán ki ne hagyja menni a hidegre, orvosai
15   II,   XXXI|         az érdemes hölgyet, hogy hagyja el Pozsonyt megholt barátnéja