Kötet, Fezejet

 1    I,      I|          kigombolá frakkját, ostoba gömbölyű képét négyszegletesre húzta,
 2    I,     VI|         rejtegetett örömmel, kicsi, gömbölyű ökleit egymáshoz ütögetve.
 3    I,   VIII|             eredeti fickók egy nagy gömbölyű asztal körül; az egész teremben
 4    I,   VIII|           csupán kicsiny, kartalan, gömbölyű székek lábak nélkül, melyeket
 5    I,   VIII|              Ekkor kézbe adatik egy gömbölyű talpatlan pohár, melyet
 6    I,   XIII|        kerekei fel ne vágják a szép gömbölyű kavicsot, amivel az udvar
 7   II,    XIV|       mester nyakába, s megcsókolva gömbölyű piros ajkaival annak borostás
 8   II,     XV|         csodálná magát; sőt amint a gömbölyű tükör előtte áll, s egyszerre
 9   II,  XVIII| szeretetreméltósággal fektetve szép gömbölyű karját az öregúr vállára –,
10   II,     XX|         népes kastély kapuin belől; gömbölyű, sárga mázú hintók magas,
11   II,    XXI|        végeit ölébe hullatva; fején gömbölyű ezüstfényes kalapka volt,
12   II,   XXIV|           merészen, dacosan átölelé gömbölyű karjaival, s számtalanszor
13   II,  XXVII|         azokat, a hosszú szempillák gömbölyű orcáira feküdtek. Nem sírt,
14   II,  XXVII|          változatokra illeszti apró gömbölyű ajkait, mintha tudná ő jól,
15   II,   XXIX|     egyházfit.~ ~Bejött az, s a kis gömbölyű ébenfa asztalra egy aranyserleget