Kötet, Fezejet

 1    I,      I|            A ház azé az úré, aki elment; ami benne van, az enyim,
 2    I,     II|      legöregebb legényének, maga elment milliomokat keresni, azokat
 3    I,     II|   eshetik.~ ~Griffard úr bújában elment egy késáruló boltba, hat
 4    I,     IV|  megszólták azt, aki legközelebb elment. Ez olyan rendes.~ ~Legelébb
 5    I,      V|      férjét, elhagyta jó sorsát, elment vele szegénységbe, szomorúságba.
 6    I,    VII|   elindulását tűzte, még egyszer elment a színházba, és tapasztalá,
 7    I,      X|     utolsó napok konyhaköltsége, elment a virágárushoz, és vett
 8    I,      X| szomorúságot fog okozni.~ ~Innen elment a színházigazgatóhoz. Kérdé,
 9    I,      X|       fogott rajta. Amióta innen elment…~ ~Itt közbeszakítá a beszédet
10    I,      X|          ismét.~ ~– Amióta innen elment – folytatá újra Mayerné –
11    I,     XI|       érhette szegényt?~ ~Azután elment, és egy szót sem szólt többet
12    I,     XI|     fogok tehetni.~ ~Ezzel ismét elment, s Krammnét újra hagyta
13    I,    XII|    nyomor sem vehette egykor rá, elment Boltayhoz, elmondott neki
14   II,    XIV|         ez ideig, de midőn a fiú elment, két könnycsepp esett ki
15   II,     XV|    használta Boltay mester, hogy elment egy ruhaáruló boltba, s