Kötet, Fezejet

 1    I,      I|          gólya szánt, kácsa költ a drága tengeri közt.~ ~– Medardus
 2    I,      I|         háznépével, mert a gyertya drága – még a tüzet is kioltá;
 3    I,     II|      mellfájás ellen, de rendkívül drága, melynél fogva igen sok
 4    I,     II|            nyúlánk korinthi vázák, drága antik szobrok, miket a nemrég
 5    I,     II|       gyanút, hogy azokat a bankár drága pénzen vásárolta; a falak
 6    I,     VI|  elhallgattak ismét, hogy egyetlen drága fioritúra * el ne vesszen
 7    I,      X|             Minek visel Matild ily drága öltönyöket?”~ ~A jó asszonyság
 8    I,      X|            Először azok nem valami drága kelmék, hanem hogy sokat
 9    I,     XI|         önbizalomhoz jutott. És ez drága kincs! Kár, hogy olyan kevés
10   II,    XIV|        rossz üveget; mondja meg ön drága úröccsének.~ ~– Megbocsásson
11   II,     XV|          Boltay él, tán kárba vész drága ifjúsága, s akkor késő lesz
12   II,     XV|  legnagyobb urak vették meg azokat drága pénzen, úgyszólván egymásra
13   II,    XXV| megtörténhetnék. – De azon egy szó drága a férfibüszkeségnek. A hölgyjárom
14   II,   XXIX|            ruhában, s azóta nagyon drága szó az, ami az ő száját
15   II,    Meg|     arcáról. Ezt már őrizték, mint drága kincset.~ ~Megtaláltam benne