Kötet, Fezejet

 1    I,    III|  osztogatásában. – Lesz ön szíves bennünket útba igazítani. Mi is Rousseau
 2    I,    III|     felmerültek, büszkévé tesznek bennünket nyelvünkre, fajunkra.~ ~
 3    I,    III| természeti vagy morális erő, mely bennünket elolvasszon. Elolvad a jég,
 4    I,     VI|       cselekszel? Meg akarsz ölni bennünket?~ ~– Uram – szabódék a sápadt
 5    I,    VII|           szántszándékkal kerülne bennünket; de most az egyszer rajtakaptuk,
 6    I,     IX|  bizonyosan, hogy figyelmeztessen bennünket, hogy nemsokára beszélni
 7    I,      X|       alszik.~ ~– Tudom, hogy fog bennünket előtted szidni mindig, majd
 8    I,    XII|             Leginkább ez volt, mi bennünket arra indított, hogy önnek
 9    I,   XIII|          Jancsi úr, – Ha az befog bennünket, vacsora lesz az ebédből,
10   II,    XVI|         önök csak játszani hívtak bennünket ide. Hisz ez nem párbaj,
11   II,    XVI|    kihallik az utcára, s elfognak bennünket.~ ~Úgy kell vívnotok, ahogy
12   II,   XVII|         lépjünk be, ott húznak le bennünket az udvaron, ott ásítnak
13   II,   XVII|        kellenek hozzá, míg valaki bennünket utolérhet azon ostoba népek
14   II,  XVIII|        tehát nekem köszönöd, hogy bennünket látsz és a pernek, nem Rudolfné
15   II,     XX|      hatással van szellemünkre, s bennünket a haladás korszerű eszméire