Kötet, Fezejet

 1    I,      X|         fejezve ki afelett, hogy ártatlan, tiszta szándokú közeledése
 2    I,     XI|      minő gyönyör van abban, egy ártatlan szívet feláldozni egy óra
 3    I,     XI|    fölszaglásztatjuk, hol vannak ártatlan, ismeretlen szívek, körülhálózzuk,
 4    I,     XI|         hölgy éppoly tiszta, oly ártatlan marad, miként ő volt, az
 5    I,    XII|       Tehát még itt is elérik az ártatlan gyermekszívet, tehát még
 6    I,    XII|        esetre nem akarok még két ártatlan embert földönfutóvá tenni,
 7    I,   XIII|  révészeit, a gyűrűhajtást s más ártatlan mulatságot, az öregek számára
 8    I,   XIII|         igazán. Most imhol ennyi ártatlan embert bolonddá tesznek!~ ~
 9   II,     XV|    felelt Fanny. (Ez talán mégis ártatlan tárgy fog lenni.)~ ~– Onnan
10   II,     XV|          karjaiból, bosszúját az ártatlan székeken tölti, azokat rugdalva
11   II,   XVII|      ifjúság, gyönyör vegyülete, ártatlan vonzó vigalom; minden virágnak
12   II,    XIX|     világ gyöngeségeit, s azokat ártatlan téveteg lelkekkel megismertetni,
13   II,    XIX| megnevettessen. Mondhatni, olyan ártatlan, mint egy gyermek, úgyhogy
14   II,   XXIX|        ha ő cselszövényeivel egy ártatlan hajadon lelki üdvét megrontani
15   II,   XXXI|          Flóra szívét.~ ~Tiszta, ártatlan volt az, mint egy gyermek