Kötet, Fezejet

 1    I,     VI| emelkedék magasra egy pad végére állva fel, kivel Abellino a páholyban
 2    I,      X|    szóhoz nem szükséges leülnöm; állva is elmondhatom. Két év óta
 3    I,      X|        maga előtt látta, az esze állva maradt, egy gondolatnak
 4    I,    XII|  rettentő karjait, s az ifjú elé állva, csaknem a szájába kiáltott.~ ~–
 5    I,    XII|             Sándor néhány percig állva maradt helyén, a pisztolyt
 6    I,    XII|        Abellino lassan féloldalt állva tett apró lépéseket előre,
 7    I,   XIII|      csak megint felkelt róla, s állva maradt földesura előtt.~ ~
 8    I,   XIII|      szólt Péter úr az asztalhoz állva – becses személyében leereszkedni
 9    I,   XIII|           s te azalatt itt fogsz állva maradni a hátam mögött.~ ~–
10   II,     XV|          hölgyek ülve, a férfiak állva falatoznak, nehány pohár
11   II,    XVI|        kard tartja még egyenesen állva… Azután összerogy mind a
12   II,  XVIII|       karszékbe magát kinevetni, állva már nem győzte.~ ~Marion
13   II,    XXV|    parkba becsavarodott.~ ~Fanny állva maradt, mintha a földbe
14   II,  XXVII|        Most azon a helyen maradt állva, és egy hang nem repült
15   II,   XXXI|         is elmegy oda, ha térden állva kell is odáig csúsznia,