Kötet, Fezejet

 1    I,     II|              tudnám önt gyógyítani?~ ~Abellinónak tetszett a keserű tréfa.~ ~–
 2    I,    XII|              véstek.~ ~Tehát Kárpáthy Abellinónak hívják!~ ~Azt hiszik, hogy
 3    I,    XII|         asztal előtt gratulálni kezde Abellinónak a szenvedő emberiség nevében,
 4   II,    XIV|          hívnak, s aki magát, bolond, Abellinónak keresztelte el. Önnek méltó
 5   II,     XV|           helyet kétszázezret küldött Abellinónak, ami a visszafizetésben
 6   II,     XV|           volt, s éppen jókor érkezék Abellinónak vigasztalásul.~ ~Százezer
 7   II,     XV| üdvkívánatokkal halmoztatott el.~ ~És Abellinónak mindezt néznie kellett.~ ~
 8   II,     XV|              kezét.~ ~Szinte jólesett Abellinónak, hogy látott még a társaságban
 9   II,     XV|       jókedvre hangol. Fennimornak és Abellinónak tanácsolják, hogy menjenek
10   II,   XXVI|                te makk csali? – (Lám, Abellinónak is feltűnt az általunk említett
11   II,   XXVI|        lovaglást, mind a kocsizást.~ ~Abellinónak még most sem jutott volna
12   II,  XXVII|              Kárpáthy Zoltán~ ~Amitől Abellinónak reszketni kellett, megtörtént. –
13   II,   XXIX|              kereszteltek, s ki magát Abellinónak nevezte. Nem számlálom el
14   II,   XXXI|           hogy nagy bolond volt. Most Abellinónak nem marad más, mint bebizonyítani,
15   II,    Meg|             diák szemeimmel láttam.~ ~Abellinónak az alakja is teljesen korrajzi