Kötet, Fezejet

 1    I,     VI|         igazgatónéja volt, annyira vitte a dolgot, hogy társaságának
 2    I,    VII|           fölött; ezúttal Abellino vitte a szót az erkélyteremben,
 3    I,      X|      kérelemmel, siralommal ki nem vitte, hogy testvérét ne csukják
 4    I,   XIII|           Sőt buzgalma még annyira vitte, hogy egy irtóztató kaszárnyát
 5    I,   XIII|         romlani a gátot, akkor nem vitte volna el.~ ~– No csak bízza
 6    I,   XIII|           de a kotyvadékot sohasem vitte odább a szörpnél, s a tarthatatlan
 7   II,     XV|        jutalma? (Itt a fuldoklásig vitte a zokogást a beszélő, de
 8   II,   XVII|     padlására. E buzgalmát annyira vitte Varga uram, hogy még a régi
 9   II,   XVII|           komitíva * nélkül. Marci vitte el a küldeményt, előre meg
10   II,   XXII|         olvasmányát az ő szobájába vitte; behítta magához, midőn
11   II,    XXX|        kellett vinni. Szentirmayné vitte keblén. És mindenki, aki
12   II,   XXXI| meggyászoljuk.~ ~Egy napon annyira vitte az anyai elérzékenyülés
13   II,   XXXI|      mondta soha senkinek, a sírba vitte magával a titkot.~ ~És Flóra
14   II,    Meg|            s az erősebb önkényével vitte magával pusztákon, ingoványokon,