Kötet, Fezejet

 1    I,      I|        a legöregebb kirukkolt a szóval:~ ~– Hátha ezt a csárdát
 2    I,      V|  érzelmöket a mai estén nemcsak szóval, de ha kell, bizonyomra
 3    I,   VIII|   összegre kezdenek terjedni.~ ~Szóval: a vadpohár helyét felválták
 4    I,   XIII| forintot ígért haszonbérbe első szóval.~ ~– Mit? Én galíciai embernek,
 5   II,     XV|  veremben~ ~Boltay és Teréz egy szóval sem mondtak ellent Fanny
 6   II,     XV|       percet használva, suttogó szóval kérdé Mayerné:~ ~– Mikor
 7   II,     XV| betintáznod az ujjadat, mert ha szóval megmondanád is, átadnám.~ ~–
 8   II,     XV|          ahhoz fordult kötekedő szóval: mintha éppen csak azt érdekelné
 9   II,   XVII|     előre sejtett csengő tiszta szóval hallá az áldomást ajkairól,
10   II,   XXIV|          Rudolf néhány udvarias szóval sajnálatát fejezte ki, hogy
11   II,    XXV|       azt adni, amit a magyar e szóval kifejez „kettecskén”; ott
12   II,    XXV|        nők felől.~ ~Hisz az egy szóval megtörténhetnék. – De azon
13   II,    XXV|          és suttogó, de szilárd szóval mondta:~ ~– Én most esküszöm
14   II,   XXVI|      tartotta magát, íme néhány szóval koldussá van avatva.~ ~Csak