Kötet, Fezejet

 1    I,    VII|          közel állt hozzá, kezét szorítá kezében, éltét odaveté neki,
 2    I,     XI|          semmit, csak érzékenyen szorítá keblére a gyermeket. Isten
 3    I,     XI| dolgokkal végre oly szűk sarokba szorítá a jámbor asszonyságot, miszerint
 4    I,   XIII|       Kiss, mintegy öntudatlanul szorítá öklébe a nehéz aranyserleget,
 5   II,     XV|        kezébe, hanem ajkaihoz is szorítá azt, s a leány nem haragudott
 6   II,  XVIII|   készültem ide.~ ~Fanny hálásan szorítá meg a kezébe tévedett gyöngéd
 7   II,  XVIII|  kegyetlenség.~ ~Flóra görcsösen szorítá meg az ifjú hölgy kezét,
 8   II,  XVIII|          őt meggátolni, ajkaihoz szorítá a parányi kis kezet, és
 9   II,    XIX|       lehet.~ ~Fanny háladatosan szorítá meg Szentirmayné kezét.
10   II,     XX|  pecsétet, miután elébb szívéhez szorítá a levelet, s e nehány sort
11   II,    XXI|  halavány veres tafota spencer * szorítá, elöl nyitva, csipkefodrozattal,
12   II,    XXI|         mely vékony csipkebodrot szorítá, s elöl egyszerű gyémántcsattal
13   II,    XXI|     féltem önt.~ ~János ajkaihoz szorítá a nyújtott kezet, és sokáig
14   II,    XXV| összekulcsolá kezeit, és keblére szorítá, hogy könnyei kitörését