Kötet, Fezejet

 1    I,      I|       Bús Péter uram könnyebbült szívvel verte pipája hamvát a tenyerébe.
 2    I,      V|           kit a természet gazdag szívvel, bájos arccal, elragadó
 3    I,      V| izenettel – szólt Jozefine, erős szívvel. – Ma nem fog semmi megrendíteni.~ ~
 4    I,    VII|         A fiatal anya megszakadó szívvel tekint fel az égre, mintha
 5    I,    VII|         hideg, kiégett, elfásult szívvel, aki őt valaha megtanítsa
 6    I,   VIII|           szólt a legény nyugodt szívvel. – Nem tudtam. No majd a
 7    I,     XI|          karzatról, és csalódott szívvel tért haza.~ ~Otthon mindent
 8   II,     XV|             zokogá megkeseredett szívvel az asszonyság, s odaveté
 9   II,  XVIII|       jósággal, hasonló érzékeny szívvel tudják és fogják visszafizetni.
10   II,  XVIII|          ha nem azt fogják-e egy szívvel, egy szájjal állítani, hogy
11   II,  XVIII|     kisasszony megbocsátani kész szívvel –, az ilyen apró szeleskedéseket
12   II,     XX|     Szentirmáról.~ ~Flóra repeső szívvel ismeré meg a borítékon férje
13   II,   XXII|       volt, mint amennyit emberi szívvel meg lehet bírni! A bohó
14   II,   XXIV|           hallgatni belül vérező szívvel az édes, őszinte hízelgést,