Kötet, Fezejet

 1    I,     II|        monda Mr. Griffard nyájas, szelíd hangon, s ön éppen nem ijedne
 2    I,     IX| komolysággal beszélgetni; egyszer szelíd képet csinált, majd bölcsen
 3    I,      X|   türelemmel az eléadott ügyet, s szelíd, őszinte modorban válaszolt
 4    I,     XI|    mosolyog, csak midőn jót tesz, szelíd tekintete sokszor felkereste
 5   II,     XV|       légy anyád iránt előzékeny, szelíd, nyájas! Ne kerüld, sőt
 6   II,     XV|         szikrázóvá tette mindazon szelíd lények szemeit, kiknek azt
 7   II,  XVIII|         igen sok jószívű, kegyes, szelíd indulatú hölgy van, kiket
 8   II,  XVIII|            Kivált olyan derék, jó szelíd anyát, mint néhai Eszékiné
 9   II,  XVIII|           Óh, Fanny – monda Flóra szelíd reszketeg hangon. Valóban
10   II,  XVIII|       termek visszhangoznak a két szelíd delnő jókedvű, tiszta örömének
11   II,    XIX| jelenlétében, s a divatvitézek, a szelíd arszlánok tanultak okosabban
12   II,    XXV|        sétált János úr nejével. A szelíd őzikék ismerték már asszonyukat.
13   II,  XXVII|      mindenkire ráismer. Nyugodt, szelíd hangon szólt a körüle állókhoz,
14   II,   XXXI|           eléje lovagol – a hölgy szelíd fehér paripáján, a gyermek