Kötet, Fezejet

 1    I,      I|          uram tevé, ki a kegyetlen sors által arra volt hivatva,
 2    I,     IV|           irgalommal. Én tudom, mi sors vár arra, aki innen elmegy.
 3    I,      V|            lehelte, s a szeszélyes sors kinyitá előtte keblét, hogy
 4    I,    VII|           vüli szellemerőt adott a sors, de ők kikerülték, nem keresték
 5    I,   VIII|          következett Varju uram. A sors még magasabbra emelte. Most
 6    I,     XI|        érzékeny ifjú.~ ~Vajon minő sors érhette szegényt?~ ~Azután
 7    I,     Sz| hajtóvadászat~ ~Párkák – az emberi sors három istennője az ókori
 8   II,    XIV|    ösvényén végigvándoroljon; de e sors nincs többé az ön hatalmában.
 9   II,    XIV|          boldognak láthatnák. És a sors másképpen akarja.~ ~Fanny
10   II,     XV|         volna ilyen sorsra. Milyen sors, milyen sors! Négy esztelen
11   II,     XV|        sorsra. Milyen sors, milyen sors! Négy esztelen leány, egyik
12   II,  XVIII|        embert azzal jutalmaz meg a sors, hogy becsületes tiszta
13   II,  XVIII|          semmi panasza sem lehet a sors ellen. Ily szeretetreméltó
14   II, XXVIII|        mind a ketten eljöttek, s a sors úgy akarta, hogy ott találkozzanak