Kötet, Fezejet

 1    I,    VII|       hogy ők nem tartoznak vele senkinek.~ ~Ah, megálljunk! Itt mégis
 2    I,      X|      amit azonban nem tanácslunk senkinek, hogy elhiggyen. Ezt természetesen
 3    I,     XI|           De ez nem szólt felőle senkinek.~ ~Jövő vasárnap ismét megjelent
 4    I,     XI| hordárokkal vitetett el mindent. Senkinek sem mondta meg, hogy ezentúl
 5   II,     XV|        el őket? Mai világban már senkinek sincs kedve házasodni. A
 6   II,  XVIII|   nehezen, hogy nem mondhatja el senkinek, hogy miért örül. Ott van
 7   II,    XIX|  ellensége lesz. Utasítást pedig senkinek sem ad afelől, hogy neki
 8   II,     XX|         sem érzé magát feszesen, senkinek sem volt oka neheztelésre;
 9   II,     XX|       volnának? És íme, eddigelé senkinek sem jutott eszébe, hogy
10   II,   XXIV|    óhajtását?~ ~– Én nem mondtam senkinek, hogy én óhajtok Pesten
11   II,   XXVI|         nevével, akit sértegetni senkinek sincs oka, sem joga a világon.~ ~–
12   II,   XXIX|         saját maga vegye fel, és senkinek másnak az rajta kívül ki
13   II,   XXXI|          aki ott dolgozott, hogy senkinek se legyen alkalma az ő borának
14   II,   XXXI|      annak nevét sem mondta soha senkinek, a sírba vitte magával a