Kötet, Fezejet

 1    I,      I|       Tehát kigombolá frakkját, ostoba gömbölyű képét négyszegletesre
 2    I,     II|          s ragaszkodik ahhoz az ostoba nagy könyvhez, melyben a
 3    I,     VI|      pokolnak ajánlva Rossinit, ostoba librettóírójával együtt,
 4    I,      X|          hogy ön egy hígvelejű, ostoba ember, akinek akkorára nőttek
 5    I,      X|        ülni, csak ön maga az az ostoba, ki nem látja a fejére tett
 6    I,    XII|       volt készen, hogy ezek az ostoba filiszterek azokkal a vastag
 7   II,    XIV| rászedésén törni a fejét, míg ő ostoba legényével, Sándorral együtt
 8   II,     XV|      nevezi, annak csupán ez az ostoba magyar nyelv az oka, miért
 9   II,     XV|        azokat, akik vesztettek. Ostoba szerencséje volt ma. Nem
10   II,   XVII|       mindenféle rossz könyvek, ostoba újságok olvasásától, s a
11   II,   XVII|        bennünket utolérhet azon ostoba népek közül, melyek ipar,
12   II,  XVIII|  érdemelt meg. (Bizd el magadat ostoba! Ne gondold, hogy azért
13   II,    XXI|        fejét. Ez az ember olyan ostoba, hogy semmit sem akar elérteni,
14   II,   XXVI|           Hát – a férje.~ ~– Ez ostoba gúny! – szólt Abellino egészen