Kötet, Fezejet

 1    I,      I|             jól tudják az utat, s csak olyankor ébred, ha megrántják a kezében
 2    I,      I|          egymásba ütődnek fejeikkel, s olyankor kiegyenesedik, mintha elszántan
 3    I,      I|         elkapni, s nagy szomorún mondá olyankor, mintha az utolsó falatját
 4    I,     II|             egész börzeingadozásban, s olyankor iszonyúakat nyert kitartása
 5    I,    III|          leülök, előveszem könyvét, és olyankor úgy tetszik nekem, mintha
 6    I,      V|               haljon meg ő is vele… és olyankor feledve volt a színvilág
 7    I,   VIII|             lennünk, mint ők, márpedig olyankor olvasni nem szoktunk.~ ~
 8    I,     XI|           mikor gondolkozik felőlök, s olyankor iparkodott eszméit elszórni.~ ~
 9    I,   XIII|                sordidus * bolond, csak olyankor veszik elő mulatság kedvéért,
10   II,    XIV|             vele mélységes megvetését, olyankor, midőn e megvetést, ez utálatot
11   II,     XV|              hallható óhajtás rendesen olyankor szokott kiszalasztódni a
12   II,    XVI| összeverekedtek, egymást meggyalázták; olyankor a tanúk féltik a saját bőreiket,
13   II,    XIX|             boldogságot kezde tanulni. Olyankor szobaleányaikat kiküldék,
14   II,    XXI|            milyen szépen el tud ájulni olyankor.~ ~Azonban senki sem esett