Kötet, Fezejet

 1    I,      I|          ide ma nem jön vendég, s örült a lelke, midőn kapuján befordulva
 2    I,   VIII|           őkelmének! Minden ember örült rajta, hogy rájárt a rúd,
 3    I,      X|     lyányoknak".~ ~Apa, anya hogy örült e dicsőségnek. A szép lyányokat
 4    I,     XI|       mulatságokhoz, miknek eddig örült; a fiatal kézművessel sem
 5    I,   XIII|      János fővétele reggelét; úgy örült előre, mint egy gyermek,
 6    I,   XIII|          lesz!~ ~A vén golyhó úgy örült a komédiának, mint egy gyerek.~ ~
 7   II,     XV|       fedve, elsimítva. A jó anya örült, hogy gyermekével egy levegőt
 8   II,     XV|      sietett azt elmondani, s úgy örült, hogy elébb kimondhatá az
 9   II,     XV|           a pillanat, melynek úgy örült előre, ez volt az a kikeresett
10   II,  XVIII|           Ezt ő jól átgondolta, s örült neki, hogy magánál jobb,
11   II,  XVIII| mosolygott, és mosolygott, és úgy örült neki, hogy ezen nő az ő
12   II,    XXI|           ismeri, s annak is igen örült, hogy az agarak is ismerik
13   II,  XXIII|        szupremáciáját, * s nagyon örült neki, hogy a dohányhamut
14   II,   XXIV|           nemes híréből, mindenki örült, hogy a legjobb hazafit,