Kötet, Fezejet

  1    I,      I|            hanem érdemekkel szerzé, mert amíg azt elérte az utas,
  2    I,      I|           lassan dörmögdél magában, mert a pipáját restelli a szájából
  3    I,      I|    gazdaságba a mennydörgő ménkű!~ ~Mert a pusztai kocsmáros nem
  4    I,      I|          mindjárt egész háznépével, mert a gyertya drága – még a
  5    I,      I|  söppedéknek, tegyen testamentomot, mert ott vész, ellenben akik
  6    I,      I|           Már közel lehet az éjfél, mert a Törikszakad csárda kakasai
  7    I,      I|            kezeli. Alszik a jó fiú, mert hiszen lovai jól tudják
  8    I,      I|     szekérben nagyon furcsán ülnek; mert noha a hátulsó ülés nem
  9    I,      I|         hirtelen kivenni nem lehet, mert úgy el vannak téve gubákba,
 10    I,      I|         merjen tekinteni a hintóba, mert rögtön főbe lövetik.~ ~Minthogy
 11    I,      I|          sásban, megszabadulásokat, mert utánok indult lóháton, s
 12    I,      I|          egere?~ ~– Nem az enyimek, mert én csak árendás vagyok a
 13    I,      I|           bohóc kigombolá frakkját (mert mellesleg mondva, a nagy
 14    I,      I|             rögtön elmúlt a jókedv, mert a bohóc egyszerre elkékült,
 15    I,      I|             hol fog az éjjel hálni, mert azt ugyan magam is szeretném
 16    I,      I|             kiejté kezéből a vonót, mert szerette bár a bohóságot
 17    I,      I|             lett a jövevény idegen, mert a bohóc meglepve az egyszerre
 18    I,      I|              Ne csókolj meg többet, mert elég volt.~ ~Azzal körülhajtá
 19    I,      I|            És lám most jó hogy tud, mert különben mit csinálna ezen
 20    I,      I|           enged tenni az asztalára, mert nem idebenn termett, hanem
 21    I,      I|      Itáliába, vagy akár Marokkóba, mert az a félbolond nagybátya,
 22    I,      I|        istenasszony nem hiába dáma, mert egészen belém bolondult.~ ~–
 23    I,      I|          hajdúm is gorombán beszél, mert az nekem jobban~ ~tetszik.
 24    I,      I|          hercegasszony; utazhat is, mert elég nagy az ország, hét
 25    I,      I|       Abellino. – Ne szaladjon úgy, mert elesik, s az nem egészséges,
 26    I,      I|        volna reájok!~ ~– Nem lehet, mert a házat fel kell gyújtanom.~ ~–
 27    I,     II|     tábornok akarta főbe lövetni.~ ~Mert az élelmezési biztosoknak
 28    I,     II|             sehonnan sem maradt el, mert hiszen az ily alkalmak mind
 29    I,     II|        vállalkozó volt a világon. Ő mert nagy összegeket kölcsönözni
 30    I,     II|   kétannyihoz, mint amennyit adott. Mert éppen azért foglalkozott
 31    I,     II|        kerteket, parkokat rendezni, mert ezen a helyen minden négyszegölet
 32    I,     II|            érdemes kenyérpusztítók, mert a magyar főurak jól tudják
 33    I,     II|          csomó hírlaptól körülvéve, mert mellesleg mondva, csak a
 34    I,     II| keresztbefordítva a szegletek felé, mert most ez a divat, s a tömör
 35    I,     II|      bitorló is, könnyű mosolyogni, mert a dolog messze elhúzható.
 36    I,     II|        nekem kell tudnom az igazat; mert én bankár vagyok. Hanem
 37    I,     II|            az, amit magával hozott, mert valami politikai éclat *
 38    I,     II|             De már azt sem tehetem, mert levágtam.~ ~– S mit fog
 39    I,     II|            igen jó helyre teszi ön, mert a magyar nemes vagyonának
 40    I,     II|            korában el nem vehettek, mert talán máshoz volt kötve,
 41    I,     II|              és lépcsőre se menjek, mert ittas fővel leeshetem, s
 42    I,     II|            évet eltöltené boldogan, mert hiszen Párizsban találhatni
 43    I,     II|            gutaütés.~ ~– Nem tudom, mert én sohasem csináltam olyanokat –
 44    I,     II|              az csak önnek használ, mert kétszeresen kapja vissza.
 45    I,    III|       többet ér minden mulatságnál, mert úgy vannak azok írva, hogy
 46    I,    III|         megszereti itt mesterségét, mert az örökké változó divat
 47    I,    III|             karzatokat dolgozhatni, mert az ilyesmit nem bízzák magyar
 48    I,    III|             meg tulipántos ládákat, mert magyar mesterembertől nem
 49    I,    III|            csodálkozni látszik.~ ~– Mert az igen elhagyatott hely,
 50    I,    III|           sírig ugyan nem mehetünk, mert az körös-körül van mocsárral,
 51    I,    III|            tagadjátok a gondolatot, mert nektek még fáj; de én látom,
 52    I,    III|           szólt Miklósra mutatva –, mert képes lenne ebbe a mocsárba
 53    I,    III| státusférfiakról nem merek szólani, mert azok Miklós fedezete alatt
 54    I,    III|           szent akarást megkezdeni? Mert valakinek csak kell példával
 55    I,     IV|         márki a legkedvesebb ember, mert senkit szemben meg nem sért,
 56    I,     IV|              szemébe tudjon ötleni, mert szegény fiú velem együtt
 57    I,     IV|            szólt hátulról a lord –, mert egyúttal szobaleányoknak
 58    I,     IV|    elmondanom, mi történt tovább –, mert ez a java.~ ~– Halljuk!~ ~–
 59    I,     IV|         hogy nagybátyja ráismerjen, mert cselédeket nemigen szokás
 60    I,     IV|            asszonyok?~ ~– Sőt igen, mert az finommá teszi a bőrt
 61    I,     IV|        leggazdagabb ember a földön, mert nemcsak a saját zsebéből,
 62    I,     IV|         beszélni – mondta a lord –, mert nincs fedetlen fővel.” –
 63    I,     IV|             el az ifjú merveilleux, mert e percben nagy zaj támadt
 64    I,     IV|           az igazgatók felléptetni, mert a színészek azzal fenyegetőztek,
 65    I,     IV|        bizonyosan megérezte a bajt, mert még azon órában odaizent
 66    I,     IV|          bocsássa szabadságidejére, mert férje beteg, s fürdőkre
 67    I,     IV|         hogy mindenre időnk teljék, mert sietnünk kell; Debryre bízzuk
 68    I,     IV|          valami elhatározott fütty, mert az unalom és hidegség sokkal
 69    I,      V|  tökéletesebb volt, mint Napóleoné, mert ő nemcsak egy-egy nemzetnek
 70    I,      V|          szülőit, az rútnak nő fel, mert a szerelem teremti a szépet.~ ~
 71    I,      V|            sem, midőn elmúlt a hír. Mert édeseim, kik a hír utain
 72    I,      V|           tartozott férjét követni, mert őt nem érte a tilalom súlya,
 73    I,      V|           kellett maradni napjáról, mert a főszerepvivőnő aznap megbetegedett?
 74    I,      V|         elvonja magát a színpadtól, mert férje beteg? Isten neki,
 75    I,      V|            Azért nem akar fellépni, mert Catalani itt van, s a közönség
 76    I,      V|         végre szabadságidejét kéri, mert férje csak úgy gyógyulhat
 77    I,      V|        egyszer még fel kell lépnie, mert így van szerződésében; nem
 78    I,      V|              jó barátok elmaradtak, mert azt mondák, hogy Mainvielle
 79    I,      V|             hogy zörejt ne okozzon, mert férje alszik.~ ~– Ah, madame,
 80    I,      V|        Catalani mindazt megérdemli, mert nagy művésznő.~ ~– Nagy,
 81    I,      V|        volnál, sem védhetnél engem, mert férjem vagy. Ha szeretőm
 82    I,      V|           Nem lehet valami nagy úr, mert igen szépen van írva, egy
 83    I,      V|           kénytelen helyettesíteni, mert a király őfensége éppen
 84    I,      V|            lett egyszerre. Ah igen, mert Semiramide oly szerepe volt
 85    I,     VI|           parterre-en kell kezdeni, mert ez adja a hitelt; minthogy
 86    I,     VI|        darabot már kezdeni kellene, mert Nemours és Berry hercegnők
 87    I,     VI|        csendesen legyen a közönség, mert most jön a java.~ ~Catalani
 88    I,     VI|              Oda ne menjen ön uram, mert ezek valami részeg ouvrier-k, *
 89    I,     VI|             a függöny fellebbentét, mert hiszen ma nevezetes rendkívüliségnek
 90    I,     VI|          történt Jozefine-re nézve, mert ha e percben énekelnie kellett
 91    I,     VI|        nincsen, nem értheti.~ ~– No mert azt csak nem tagadhatod,
 92    I,     VI|             egyikünké sem a diadal, mert nem közőlünk való szerzette.~ ~–
 93    I,     VI|             közepén, jól kiveheted, mert valami sajátságos zsinóros
 94    I,     VI|     csináljon?~ ~Így járt Abellino, mert a mellette álló excellens *
 95    I,    VII|          voltak a nap oroszlánai?~ ~Mert egyik hír a másikat eltemeti,
 96    I,    VII|      fogadjon helyette komornyikot, mert ő majd ismét vissza fog
 97    I,    VII|              s ezért lefejeztetett. Mert ez is elég arra, hogy az
 98    I,    VII|       fogságra, azután uralkodásra, mert az Európába átültetett meleg
 99    I,    VII|      szivárványa igazán szivárvány, mert feketéjében a napsugár minden
100    I,    VII|     szeretetre méltónak kell lenni, mert ő szerelmet nem hazudott
101    I,    VII|             nagyon kényelmes dolog, mert egy férjes nővel kezdett
102    I,    VII|            nem volna igen nagy baj, mert hiszen az ember tehát nőül
103    I,    VII|          ezúttal annyival nehezebb, mert a régi még bírja a nő szerelmét,
104    I,    VII|          keresztül nem menne értök, mert a sikátorok be vannak omolva.~ ~
105    I,    VII|             nem léphet előle félre, mert a kötelet kell tartania,
106    I,    VII|              Az idő nagy különbség, mert fő kérdés az, hogy Chataquéla
107    I,    VII|       Griffard megtudta a fogadást, mert hiszen neki mindent meg
108    I,    VII|           Hanem azért titok maradt, mert tőle nem származik odább.~ ~
109    I,    VII|        Chataquéla magát utána ölje, mert Indiában ez így szokás.
110    I,    VII|            juthattak Chataquélához, mert aznap beteg volt, talán
111    I,    VII|       karjait keblére szorítva; nem mert föltekinteni.~ ~Félt, reszketett,
112    I,    VII|             többnyire nagy lelkeké, mert kis lelkek hamar otthon
113    I,    VII|             nézve éppen e lélekerő, mert üresnek látta a világot
114    I,    VII|           sem lehetett neki veszni, mert kénytelen volt iránta egy
115    I,    VII|        nehéz lett volna tanúsítnia, mert holnap már indulunk az én
116    I,    VII|       mondana magában: „Kell menni, mert a repcét most kaszálják,
117    I,    VII|        minden ismerős ifjak között, mert legmakacsabb és legfinomabb
118    I,    VII|             azért európai ritkaság, mert szárazföldre van építve;
119    I,    VII|        tudom. Én ismerem az életet, mert magam is régen élek. A mi
120    I,    VII|           vevék észre a jelenlevők, mert e percben Mars kisasszony
121    I,   VIII|       András uram senkit sem ismer, mert ő ma nagy hivatalt visel,
122    I,   VIII|             ide be kell neki menni, mert különös foglalatossága van
123    I,   VIII|            szerint.~ ~Ez nem tréfa, mert Jancsi úr szelídített medvéket
124    I,   VIII|             a hányavetiség, Márton; mert majd nagyon hozzá találsz
125    I,   VIII|            ne eresszék azt a bikát, mert ő lesz az első, akit fel
126    I,   VIII|    ugyancsak vigyázni kell magukra, mert Márton lova, amint észreveszi,
127    I,   VIII|          futnak nagy sivalkodással, mert most mindjárt nagyot fognak
128    I,   VIII|     szekerén nem ülhet, gyalog jár, mert sajnálja szép lovait befogni.
129    I,   VIII|             öcsém, hogy te győztél, mert az a parancsolat, hogy aki
130    I,   VIII|          érdekesebbé lőn a verseny, mert a tömeg nem vonta félre
131    I,   VIII|            attól, hogy lova leveti, mert arról szó sem volt, hanem
132    I,   VIII|             nélkül is vígan voltak, mert itt az a szokás, hogy mindenkit
133    I,   VIII|        világos megvetése a pénznek, mert az sohasem szokta visszafizetni.~ ~
134    I,   VIII|             ivók egymáson nevettek, mert az éneket mindegyik kénytelen
135    I,   VIII|      rekedten ordítva:~ ~– Készülj, mert megöllek! Megölöm az egész
136    I,   VIII|         előle futni vagy lefeküdni, mert a medvék természetével bírt,
137    I,   VIII|        nélkül, és nem volna igazam, mert hiszen borvirág, mákvirág,
138    I,   VIII|        bámulta, nem ugyan az eszét, mert azzal keveset bajlódott,
139    I,   VIII|            titkon nevetett magában, mert piros pünkösd napja már
140    I,     IX|            egyúttal jó hazafiak is, mert hiszen még csak nem is ismerik
141    I,     IX|        bosszúsan visszautasíttatik, mert ezt a nyelvet csak a szolgálók
142    I,     IX|     leányoknak úgysem kell tanulni, mert hisz az asszony akkor legjobb,
143    I,     IX|            osztályú hallgatósággal, mert már előtte való nap híre
144    I,     IX|       hihetőleg csak most érkeztek, mert szörnyen bámulnak mindenen,
145    I,     IX|     kielégítő feleleteket tud adni, mert az országgyűlés megnyitása
146    I,     IX|             ne nézzetek nagyon oda, mert észreveszi, és elriad. Bárcsak
147    I,      X|          talán el fogja majd venni, mert hiszen más egyéb kinézése
148    I,      X|            a fiatalabb népet, talán mert ő nem. élvezheti azt, amit
149    I,      X|            még nagyobb gyalázattól, mert van ám még nagyobb gyalázat
150    I,      X|          kenyerét mint divatárusnő, mert ért a finom kézimunkákhoz,
151    I,      X|           itthon kellett maradniok, mert nem telt a jövedelemből.~ ~
152    I,      X|             nagyobb kedve lehetett, mert kaputjára új bársonygallért
153    I,      X|             születésnapi ajándékul; mert ha azt hinném, hogy önnek
154    I,      X|          hanem azt sem érdemli meg, mert nagyon hanyag a tanulásban,
155    I,      X|          hogy nincs is reászorulva, mert a próbákon sohasem jelenik
156    I,      X|         lépni, amely alatt ő lakik, mert nyakát fogja tekerni, kettéhasítja,
157    I,      X|         merjék annak a nevét hozni, mert aki szólni bátorkodik felőle,
158    I,      X|      minthogy ezúttal oka sincs rá, mert még aznap kapott egy levelet,
159    I,      X|        színfalak között felkeresni, mert ez mégis kompromittálhatja;
160    I,      X|           Leírásával nem vesződünk, mert úgysem soká fogunk vele
161    I,      X|            mentse meg az ötödikben, mert tudom jól, hogyha erre volna
162    I,      X|            elébb, hogy „követelem”, mert azon esetben, ha ön netalán
163    I,      X|  kellemetlenségnek lehetne okozója, mert én részemről kész vagyok
164    I,      X|       többet betenni lábát a házba, mert ott kiseprűzik, lelúgozzák,
165    I,      X|           ne lépjen a virágágyakba, mert oda kakastaréj * meg vitézsarkantyú *
166    I,      X|           kifogásokat tesz? Persze, mert hiszen nagy kincstől akarják
167    I,      X|            tisztán és békességesen; mert ha pörre engedi jönni a
168    I,      X|          fején lépett be a szobába, mert hiszen ilyen háznál nem
169    I,      X|            a kívánságuk be is telt, mert Mayer úr sohasem tért többé
170    I,     XI|     színlelni, hazudni nem használ, mert van egy lény, aki a gondolatok
171    I,     XI|        igazán megvallva gondolatát, mert hisz az eszme nem volt tisztátalan,
172    I,     XI|         lelki, testi fáradalmaiért, mert a leány meg volt mentve,
173    I,     XI|          pedig az is szerette őt –, mert családjok hivatalbeli volt,
174    I,     XI|     mindenét rá szándékozik hagyni; mert rokonai úgysincsenek.~ ~
175    I,     XI|             ok félteni a leányokat, mert egyik család úgy vigyáz
176    I,     XI|     jelenhet meg akárhol a hajadon, mert mindenütt védőire talál,
177    I,     XI|            bánat okozója ellen, óh, mert azok a vénasszonyok olyan
178    I,     XI|      miszerint az egy férfitól jön, mert akkor meglehet, hogy el
179    I,     XI|     engedjen, az nem vala módjában, mert Abellino nem jött el többé
180    I,     XI|          védje őt saját maga ellen, mert érzi, hogy szédül, és nem
181    I,    XII|         védje, oltalmazza a leányt, mert asszonyvédelem itt többé
182    I,    XII|            bizonyosan azt titkolja, mert valami viszony volt közte
183    I,    XII|          vagy talán azért ment oda, mert Boltay urain fogadott fiával
184    I,    XII|           azon mintákból válasszak, mert szeretnék valami különösen
185    I,    XII|              Megmondom, hogy miért. Mert nősülni fogok, s egy fiatal
186    I,    XII|      találtam, akit kerestem sehol, mert vagy énekelt valaki szépen,
187    I,    XII|              és írja alá a nyugtát, mert bizonyomra, meg fogja bánni,
188    I,    XII|  megszelídült, megtért ellenségnél, mert az mindig azon iparkodik,
189    I,    XII|              kérdésbe sem jöhetett, mert hiszen a jámbor filisztereket
190    I,    XII|             kihívást elfogadni?~ ~– Mert az nekem címtársam, mert
191    I,    XII|            Mert az nekem címtársam, mert az fogadott apám, és nincsen
192    I,    XII|         azért szeret reménytelenül, mert a másik reménytelenül szerettetik.~ ~
193    I,    XII|      pisztolyokat félre kell tenni, mert már ismeretesek – szólt
194    I,    XII|            saját sorompójáig lépni, mert akkor rossz siker esetére
195    I,   XIII|            szóló vigalomnak ünnepe, mert amióta János úr megszületett,
196    I,   XIII|            meg nem bírált menhelye; mert hisz akkor három mérföldnyi *
197    I,   XIII|         ebből csak egy követ is meg mert volna mozdítani.~ ~Egy későbbi
198    I,   XIII|    görögtüzekkel ékesített előadás, mert e napon a nagyságos úr mindenki
199    I,   XIII|         hordta mindenki az irháját, mert akkor kezdődött a haddelhadd
200    I,   XIII|        közelgő születésnapja előtt, mert meglehet, hogy ha valami
201    I,   XIII|             azért megint kár volna, mert szegények többnyire gyermekes
202    I,   XIII|          adánk becsületességéről.~ ~Mert a magyar nábobnak elve az,
203    I,   XIII|         folyamodjanak tisztviselői, mert azt utálja szörnyen.~ ~S
204    I,   XIII|         kastély kapujában megállva, mert behajtatni átall, hogy a
205    I,   XIII|             sohase kopogtasson ott, mert senki sem felel. Végre az
206    I,   XIII|          lehetett volna szállítani, mert az árvíz miatt az ökröknek
207    I,   XIII|        forintnál. Ez hibás állapot, mert ahogy én tudom, akkor nem
208    I,   XIII|             A szénát elvitte a víz, mert éppen takarodás idején hajtóvadászatra
209    I,   XIII|    rajtasavanyodott a kifacsart lé, mert nem találta ki, hogy miáltal
210    I,   XIII|    asszonyok szükségesek a világon. Mert miután vannak kicsapongó
211    I,   XIII|            kicsapongó asszonyok is, mert ha ezek nem volnának, akkor
212    I,   XIII|            díját.~ ~– Nem is kapja, mert tavaly névnapomra nem küldték
213    I,   XIII|           tollat is hozzon magával, mert írni fog, s ami itt van,
214    I,   XIII|           Ez is Jancsi úr bolondja. Mert neki nem kell másforma ember;
215    I,   XIII|           hogy ne egyék fokhagymát, mert elcsapom. De hol juthat
216    I,   XIII|          leveleket, de idefüleljen, mert kétszer nem mondom el; írjon
217    I,   XIII|          hogy Mihálynak írja az úr, mert ő nem minden bolond embernek
218    I,   XIII|          belül diákul ne írja neki, mert nem érti meg, csak syntaxist *
219    I,   XIII|             ennek ne írjon semmit – mert képes volna adóslevelet
220    I,   XIII|          sem volt annak nemesember, mert már két órakor talpon van.~ ~–
221    I,   XIII|     állhatod ki, te vén golyhó?~ ~– Mert valahányszor találkozom
222    I,   XIII|             ijedjen a nagyságos úr, mert nagyot fognak kiáltani,
223    I,   XIII|             keserves mulatság alól, mert a tisztelendő úr hirtelen
224    I,   XIII|         keze, kinek lába marjult; * mert ama furfangos Horhi Miska,
225    I,   XIII|          verekedni ne próbáljanak,, mert az most az egyszer nem szabad.~ ~
226    I,   XIII|        pofozni sem igen merte őket, mert voltak köztük nagy gyerekek,
227    I,   XIII|             a kötényét a szája elé, mert nem értik a szót.~ ~Az a
228    I,   XIII|             mindig férjhez ment az, mert Jancsi úr gazdagon kiházasítá,
229    I,   XIII|         hozzád való legények közül, mert ebben az órában férjhez
230    I,   XIII|            semmi baja, csakhogy nem mert egyszerre idejönni, azt
231    I,   XIII|         Horhi Miska mellé senki sem mert ülni, mert istentelenségeket
232    I,   XIII|          mellé senki sem mert ülni, mert istentelenségeket szokott
233    I,   XIII|       Abellino csakugyan nem jöhet, mert beteg; hanem amit óhajtott,
234    I,   XIII|             ki-ki kereste az ajtót, mert itt szörnyű dolgok fognak
235    I,   XIII|             ahhoz több bizalma van, mert az nem meri megölni. Semmi
236    I,   XIII|           dolgait végezni közöttük, mert már nagybátyja az utolsó
237    I,     Sz|            C'est parce que – Azért, mert~ ~c'est piquant – ez csípős,
238   II,    XIV|         véne kacagva fog rámutatni, mert számára olyan szerep készül
239   II,    XIV|            pusztítsd el a csábítót, mert meg nem menekülsz tőle különben.~ ~
240   II,    XIV|             menjen be vele a házba, mert hosszú beszédök leend egymással.~ ~
241   II,    XIV|             oka van őt szidalmazni, mert szerencsétlenséget hozott
242   II,    XIV|            a hímes pillangók közül, mert én nemesember nem vagyok,
243   II,    XIV|        önnek tagadólag rázni fejét, mert úgy van. Bizonyára ön itt
244   II,    XIV|           senkire hagyni nem lehet, mert az a törvényes örökösre
245   II,    XIV|           keresztet fog végighúzni, mert én őt a vérig, a szívig
246   II,    XIV|          már alkalmasint nem hiszi, mert valaki tudtára adta, hogy
247   II,    XIV|        alkalmat nyújtani a bukásra, mert szépségének híre a legmagasabb
248   II,    XIV|        ácsorog, fogom ide küldeni – mert a netaláni kosarat mégsem
249   II,    XIV|           adná ön azt át nekem?~ ~– Mert látod, én már meguntam a
250   II,    XIV|            szerelmének kevés sikert mert ő is ígérni. Sokszor próbálta
251   II,    XIV|          szerencséidről tudósítani; mert látod, a világban a leány
252   II,    XIV|       kellemetes hangzású előttünk, mert egy ilyen nevű úr okozta
253   II,     XV|           nem is volt arra szükség, mert a szomorú alak sietett megmondani,
254   II,     XV|          utcán kell meghalnom éhen, mert inkább elveszek, mint egy
255   II,     XV|           El fogom önt hozzá vinni, mert falura küldtem, hogy holmi
256   II,     XV|          öltözetet Mayerné számára, mert átallta őt azon kétségbe
257   II,     XV|         galant ifjú urak odahaza.~ ~Mert ahhoz, hogy az imént eljátszott
258   II,     XV|             az a bűnös, aki vesz.~ ~Mert ha nem volnának rabszolgatartók,
259   II,     XV|            mindig ott szokott ülni, mert fél, hogy a kocsis elalszik,
260   II,     XV|            ezen csakugyan megijedt, mert korán reggeltől kerti munkával
261   II,     XV|           tudták gondolni, mi érte, mert arcán meglátszott, hogy
262   II,     XV|        tehát más oka volt idejönni. Mert valami okának kellett lenni,
263   II,     XV|        rakni a tányérjára az ételt, mert nem akart sem enni, sem
264   II,     XV|            bolondabb, mint a másik, mert ha bolondok nem volnának,
265   II,     XV|      egyszer hirtelen fog meghalni, mert nagyon sűrű a vére, az apja
266   II,     XV|          hogy mért mondja ezt neki, mert azon szónál: „Minő szép
267   II,     XV|            gyanút, melyet Teréz nem mert vele közleni, hogy anyja
268   II,     XV|            szerencséjét az a festő, mert azóta minden főrangú háznál
269   II,     XV|           testvéreid haragudtak rá, mert rájuk sem nézett, de én
270   II,     XV|              de én azért szerettem, mert tőle hallottam mindég tefelőled
271   II,     XV|        rátok nem ragad ebből semmi, mert ez csak szegény emberek
272   II,     XV|         sajnáltam a szegény embert, mert szép, gyönyörű ifjú volt,
273   II,     XV|           míg ön nagybátyja meghal, mert akkorra megvénülhet, addig
274   II,     XV|          Teréz jelenléte miatt alig mert leányához szólni; annak
275   II,     XV|        erősebb nyomattal Mayerné –, mert az olyan hölgyek, kik a
276   II,     XV|        izennek-e valamit a városba, mert rögtön indul, a kocsi be
277   II,     XV|             betintáznod az ujjadat, mert ha szóval megmondanád is,
278   II,     XV|             Csak írd le, jobb lesz. Mert ezt meg nem tanulom.~ ~Fanny
279   II,     XV|       rávehette az engedékenységre. Mert a leány szemérmes szörnyen,
280   II,     XV|         Teréz már várta az ajtóban, mert a kocsis elébb hazaért,
281   II,     XV|         átadni.~ ~– Levelet hoztam, mert ami benne van, az törökül
282   II,     XV|           szégyellheti magát senki, mert ő valóban hódol az arisztokráciának,
283   II,     XV|            erős lehetsz a játékban, mert a másikban ugyan ellenkező
284   II,     XV|        neked ma sokat kell nyerned, mert ellenemben ezer aranyat
285   II,     XV|          előszobában, nem jöhet be, mert útról jön, s nem ért rá
286   II,     XV|             bizonyosan el fog jőni, mert különben nem fogadta volna
287   II,     XV|          Fannyt el fogod csábítani; mert hiszen most már gazdagabb,
288   II,     XV|            hogy beléd ne szeressen, mert egy ilyen kalandnak az lehetne
289   II,    XVI|        adjanak neki egyenes kardot, mert ő ahhoz van szokva. Franciaországban
290   II,    XVI|          ami annál különösebb volt, mert ő nem bírt valami különös
291   II,    XVI|         valami mívelt birodalomban, mert ott hamar megkapnak olyan
292   II,   XVII|        Megemlegették először azért, mert ami szemnek és szívnek tetsző
293   II,   XVII|      megemlegették másodszor azért, mert neki egyik elve volt az,
294   II,   XVII|         nagyon különös ember lehet, mert mindenki által igen komolyan
295   II,   XVII|          számadoltassa a tiszteket, mert sok pénzre van szükség a
296   II,   XVII|       jámbor legyen, mint a bárány, mert asszonyt fog emelni, szép,
297   II,   XVII|    bútorokat, szőnyegeket vásárolt, mert ámbár ő maga kívülhúzott
298   II,   XVII|      elfogni és megtartani magánál, mert tele voltak azok mindenféle
299   II,   XVII|          igen szükség megválogatni, mert odahaza hallhatott minden
300   II,   XVII|       szólni, sem moccanni nem mer, mert az Angliában növeltetett,
301   II,   XVII|        jelentékeny tényező az agár, mert nem is említve azt, hogy
302   II,   XVII|             sőt még a nyelve is az, mert azt meg itatóspapiros helyett
303   II,   XVII|      okvetlenül áldozatok kellenek, mert az agár, mint már említők, „
304   II,   XVII|             ünnepeltebb férfiak is, mert Kárpáthy János iránt mindnyájan
305   II,  XVIII|                Igen, az imádókig.~ ~Mert amint a kortyondi fráterek
306   II,  XVIII|       vezérének tart a közvélemény, mert hosszú szakálla van. Van-e
307   II,  XVIII|         megelőzte volna. Tán azért, mert lábai elég hosszúak, hogy
308   II,  XVIII|              annál jobban szeretem, mert akkor magát hozta. Lássa,
309   II,  XVIII|            kellett megtörülni véle, mert nagyon izzadt.~ ~– Méltóztatik
310   II,  XVIII|             teljes bizalmat érezni; mert, ámbátor isten őrizzen engemet
311   II,  XVIII|            hogy ne dicsérje nagyon, mert megint zavarba jön, s elfeledi,
312   II,  XVIII|        minden házhoz, melybe belép, mert családi boldogságot és erényeket
313   II,  XVIII|            jutalmazá őt érte Isten, mert ami legfőbb kincs, a családi
314   II,  XVIII|          valakinél, el kelle dugni, mert Marion kisasszony hord magával
315   II,  XVIII|       szomszédnő, chère voisine * – mert mi itt lakunk a Kárpáthy-család
316   II,  XVIII|            tudnál te foglalkozni?); mert ámbár nekünk be kellett
317   II,  XVIII|        lennie; ezt nagyon sajnálom, mert nekem megígérte, hogy tartandó
318   II,  XVIII|           Rudolf nem azért jó férj, mert neje megérdemli, hanem azért,
319   II,  XVIII|            megérdemli, hanem azért, mert ő kerubim. Rudolf nem olyan
320   II,  XVIII|              jobb még mint a magáé, mert Flóra jósága öntudatos,
321   II,  XVIII|  kárpátfalvi határból ki nem érünk, mert nem tudod, hogy hol méltóztatik
322   II,    XIX|      kitanulni, mint más embereket, mert nekik a közönséges emberi
323   II,    XIX|          gondol, kivéve a magáéról, mert azzal éppen nem gondol,
324   II,    XIX|       veszélyes ember, éppen azért, mert olyan bohó, éppen azért,
325   II,    XIX|           Ez meg éppen kétségbeejt, mert meglehet, hogy valami ismeretlen
326   II,    XIX|           már mind meglett férfiak, mert azon időkben nemigen osztogatták
327   II,    XIX|            vásárolják, és olvassák, mert ha ők nem vennék, nem tudom,
328   II,    XIX|             tennék, aki előtte áll, mert bizonyos lehet róla, hogy
329   II,    XIX|              akinek kék ruhája van, mert az rettenetes szín előtte,
330   II,    XIX|      senkije felől ne tudakozódjál, mert akárkit kérdeznél tőle,
331   II,    XIX|         semmit sem beszélni előtte, mert őt a legcsekélyebb dolog
332   II,    XIX|             hideg, mikor meglátják; mert úgy rájok ijesztget, mint
333   II,    XIX|   önkénytelen fájdalmat fog okozni, mert férje az ő jelenlétében
334   II,    XIX|         szenvedni és mégsem okulni, mert hiszen ő nem tudott figyelni,
335   II,    XIX|       akitől azért nem kell félned, mert téged igazán szeret, s téged
336   II,     XX|           az ő tetszését nyeri meg, mert hozott bár magával két szobalyánt,
337   II,     XX|            egész társaság kacagott, mert mindenki tudta, hogy azt
338   II,     XX|          annál jelesebben ütött ki, mert azt a társaság egyhangúlag
339   II,     XX|           szépet és okosat mondani, mert szép szemek néznek reá,
340   II,     XX|            selyembogarakban bírunk, mert maguk az agarak bizonyára
341   II,     XX|       részét nem vihette keresztül, mert Szépkiesdy gróf utoljára
342   II,     XX|         magunk magunkat sem értjük, mert ha nem tekinteném azt, hogy
343   II,     XX|       öntudattal sugárzó orcával –, mert akire az asszonyok haragusznak,
344   II,     XX|         először és másodszor azért, mert az ilyenek csak természetben
345   II,    XXI|            akart lenni, igen szép – mert Rudolfot várta. Hajfürtei
346   II,    XXI|         igen sokszor el fog ájulni, mert őt minden rendkívül alterálni *
347   II,    XXI|      alkalmasint félre van csúszva, mert a jobb térd igen alacsonyan
348   II,    XXI|             az agarak közt lehetne, mert az agár nem úszik örömest;
349   II,    XXI|     szájában a veszedelmes állatot, mert tudta, hogy a másik percben
350   II,   XXII|             akik hozzájok hasonlók, mert azok csak idegen erszényeket
351   II,   XXII| századrésznyit sem bír, csak azért, mert amaz már ismerős, már sajátja,
352   II,   XXII|           legyen ön oly engedékeny, mert ezáltal csak arra kényszerít,
353   II,  XXIII|        magát. Már ez inkább méltán, mert ő majomnak csakugyan elég
354   II,  XXIII|       boldogabb, hogy e nő elégült? Mert az nem lehet, hogy erre
355   II,   XXIV|             pompával menjen véghez, mert azt kissé nagyon keleti
356   II,   XXIV|             ide az érdemes férfiút? Mert ok nélkül ő nem szokott
357   II,   XXIV|           mi szép volt!~ ~Fanny nem mert rá e pillanatban feltekinteni.
358   II,   XXIV| pofoncsapással. Erre jól emlékezem, mert párbaj lett belőle, s Abellino
359   II,   XXIV|  Kárpáthynénak akarnék ártani vele, mert hiszen semmi sem történt
360   II,   XXIV|            akar tekintélyt tartani, mert egy cseppet sem félnek tőle.~ ~
361   II,   XXIV|          élceket is hiába mondanál, mert azzal nem kerülnéd ki, hogy
362   II,   XXIV|            azért akartál elküldeni, mert nem voltam kívánatodra elég
363   II,    XXV|        földhöz vágta Hugo Grotiust, mert egy betűt sem értett abból,
364   II,    XXV|              Nyájasnak lenni hozzá, mert az illem, a kötelesség úgy
365   II,    XXV|           kezébe kellett áttölteni, mert elszórni kár lett volna.
366   II,    XXV|         mint a másik; az azért van, mert az a nő; a sötét a hím,
367   II,    XXV|            engem? El vagyok veszve, mert elhagyott az Isten. Egész
368   II,    XXV|           Én boldogtalanabb lettem, mert most már a gondolattól is
369   II,    XXV|         Fanny?~ ~– Légy jó e nőhöz, mert e nő nagyon, nagyon boldogtalan.~ ~
370   II,   XXVI|      kiválólag Kecskerey barátunké. Mert minthogy az egész világ
371   II,   XXVI|             valami lesz a begyében, mert nagyon suttog az ismerősökkel,
372   II,   XXVI|              majd gyűljenek körüle, mert az igen érdekes jelenet
373   II,   XXVI|        Livius Rudolfhoz fordulva. – Mert különben több tekintettel
374   II,   XXVI|    barátunkat egy kissé gédelgetni, mert hisz az ügyében járt, és
375   II,   XXVI|           hallgatni. Nemcsak azért, mert Rudolfnak igaza volt, s
376   II,   XXVI|             Rudolfnak igaza volt, s mert ő erkölcsi tekintéllyel
377   II,   XXVI|        világ előtt, hanem azért is, mert ő legjobb vívó és lövő a
378   II,  XXVII|         csak remélni, csak képzelni mert magában, legmerészebb, legforróbb
379   II,  XXVII|         hozzá, s búcsúzzék el tőle, mert kevés szava van még hátra.~ ~
380   II, XXVIII|     Megismerhetni azokat messziről, mert akkor is zöldek, mikor minden
381   II, XXVIII|         elég látható. Sietnem kell, mert sok dolog múlik nálam nélkül
382   II,   XXIX|           mégis utoljára látom azt, mert holnap be fogom falaztatni.
383   II,   XXIX|          készakarva törpén hagynák, mert hisz a gazdagok bűnei több
384   II,   XXIX|         lenni. Magát meg nem öli ő, mert a kéjencek nem tudnak öngyilkosok
385   II,   XXXI|       íriszeket * úgy pártul fogta, mert azok szép virágok. Mondják,
386   II,   XXXI|           nem állhatja a virágokat, mert az mind merő szenvelgés.~ ~
387   II,   XXXI|             ne járjanak csókolózni, mert ő azt nem szereti hallgatni;
388   II,   XXXI|          legjobban fogja azt tudni, mert ő körülményesebben ismerte –
389   II,   XXXI|            kezde, nem sírtak ugyan, mert az árt a szép szemeknek,
390   II,   XXXI|             egy fillérnyi becse is, mert ha valami értékest akarna
391   II,   XXXI|          hiába fog vele találkozni, mert ott sem ismerhet rá! – Esedezik
392   II,   XXXI|         Írni veszedelmes volt neki, mert képes volt levelével eldicsekedni,
393   II,   XXXI|           azért is szívesen látják, mert sokat lehet rajta nevetni.~ ~
394   II,    Veg|     purizmust * azért nem szeretem, mert újabb időkben avatatlan,
395   II,    Veg|          azoknak alkotóit értettem, mert azokat szeretem úgy, ahogy
396   II,     Sz|      mitológiában; atyja elzáratta, mert a delphoi jós azt jövendölte,
397   II,    Meg|         csináltam. Azért csináltam, mert eddig nem volt, s szükség
398   II,    Meg|     szerencsés szó az, hogy „költ”, mert kétféle értelmet fejez ki
399   II,    Meg|  bevallhatom ezt a Magyar nábobnál, mert a feleségemtől kaptam, s