Kötet, Fezejet

 1    I,      I|         Péter morogva, s oda se néz, hanem bemegy a konyhába
 2    I,    VII|       vonásai, melyre ha sokáig néz az ember, úgy tetszik, mintha
 3    I,    VII|       szögletébe, és sehova sem néz; micsoda megfeledkezés ez
 4    I,     IX|        dicsér előtte. Ejnye, de néz rám. Talán köszönni is kellene
 5    I,      X|         mit felelni.~ ~– De mit néz ön maga elé, mint egy bornyú
 6    I,      X|       találkoznak is, egyik sem néz a másikra, hanem ő az olyan
 7    I,      X|       hogy mindenki az ő arcára néz. Azt is tudta, hogy arca
 8    I,     XI|        figyel, ki semmit el nem néz, ki tán még álmában is vigyáz;
 9    I,   XIII|      aki minden embert szénának néz, s lekaszálja a nagyságos
10    I,   XIII| szomszédja poharába, ha oda nem néz. Az alsóbb rendű nép más
11   II,    XIV|         ellene esküdött, mindig néz, és sohasem lát; óh, ezek
12   II,     XV|          még csak a tükörbe sem néz, hogy bámulná, csodálná
13   II,   XXIV|     nőnek.~ ~Kárpáthyné remegve néz rá. Mégis jobb lett volna
14   II,  XXVII|       semmit. Csak a haldoklóra néz némán, mereven. Az ágy mellett