Kötet, Fezejet

 1    I,     II|        pénzéhez jutott. Mikor azt mondom „pénzéhez”, ez mindig annyit
 2    I,     II|       játszani a begyest.~ ~– Azt mondom, hogy majd meglátjuk, az
 3    I,     II|    pástétomsütő.~ ~– Nem is azért mondom, hogy nagybátyám számára
 4    I,    III|  megszorítva –, egyébiránt én azt mondom, hogy mindene van, ami kell
 5    I,     IV|         Általános kacaj.~ ~– Mint mondom, egy pudlikutya képében.
 6    I,     IX| Heszperidák * kertje a miénk.~ ~– Mondom, hogy hozzáférhetetlen,
 7    I,      X|           borzalom miatt.~ ~– Azt mondom az úrnak, ha még hajlandó
 8    I,    XII|       respektusról lemondott; ez, mondom, kérdésbe sem jöhetett,
 9    I,   XIII|     idefüleljen, mert kétszer nem mondom el; írjon leveleket mindazoknak
10    I,   XIII|           intra parenthesim * azt mondom, hogy Mihálynak írja az
11   II,  XVIII|      nagyon megsértem, amidőn azt mondom, nincs! de igaz; ön is igen
12   II,   XXIV|           nem tesz. Ezt nem azért mondom, mintha Kárpáthynénak akarnék
13   II,   XXIX|          ép ésszel, józan elmével mondom. Azon földi javakból, miket
14   II,   XXIX|    felejtettem azt el. És most én mondom teneked! „Légy atyja gyermekemnek!”