Kötet, Fezejet

 1    I,     II|    világítótornyot képezének, s mindenkinek sajátszerű trombitája levén,
 2    I,     IX|       most kézfül kézre adja. – Mindenkinek tetszik, helybenhagyják,
 3   II,     XV|     szegény feuilletonistát, ha mindenkinek külön megtisztelő epithetonnal *
 4   II,     XV|        valakit, aki dicsérje, s mindenkinek tud valami lekötelezőt,
 5   II,  XVIII|         iránt kétszeres oka van mindenkinek érdekes reményeket táplálni:
 6   II,  XVIII|      hogy sympathetica tintával mindenkinek a neve mögé van írva az
 7   II,  XVIII|      köszönt is személy szerint mindenkinek. Ki venne ilyesmit észre?~ ~–
 8   II,    XIX|        mindenkit meghallgatnak, mindenkinek igazat adnak, senki címét
 9   II,    XIX|         jelenlétében is udvarol mindenkinek. Valaha nagy szépségnek
10   II,    XIX| Valóságos Mefisztó női alakban. Mindenkinek ellensége, akit csak ismer,
11   II,     XX|    említenem, s hiszem is, hogy mindenkinek van szíve, és átlátandja,
12   II,     XX|         kivel csak találkozott, mindenkinek elmondá, hogy ő meg nem
13   II,   XXIV|  elhallgatott titkos gyalázatát mindenkinek.~ ~Alig várta, hogy a táncvigalomnak
14   II,   XXIX|     utániakról.~ ~János úr inte mindenkinek, hogy üljenek le, Rudolfot