Kötet, Fezejet

 1    I,      I|       a sár megfogott az úton. Mármost adjon nekem – comment s'
 2    I,      I|      nagy úr szobájáig, akiről mármost tudunk annyit, hogy Jancsi
 3    I,     II|      belül és birtokon kívül”. Mármost akármilyen igazságos joga
 4    I,   VIII|        Te nekem megtetszettél. Mármost te esztendeig pünkösdi király
 5    I,      X| szakasztott alma, s a földesúr mármost a házhoz járt szépen.~ ~
 6    I,    XII|      és én azt el fogom venni, mármost adjon tanácsot, hogy milyen
 7    I,    XII|        garasaival?~ ~– Így ni. Mármost tessék leülni s aláírni
 8    I,   XIII|     fia! Énvelem beszélsz így? Mármost csak azért is végignézem
 9    I,   XIII|    nálánál jobb urat találtak, mármost annál csak maradjanak meg,
10   II,    XIV|       és maga eléje állt, hogy mármost beszéljen.~ ~– Legelsőbb
11   II,     XX|   kocsis, másik az inas ülése; mármost melyik illeti meg magát
12   II,    XXI|       azzal azt hiszi, hogy ez mármost őt feljogosítja iszonyúan
13   II,    XXV|      vállára, fülébe súgá:~ ~– Mármost édes Rudolf, isten veled!
14   II, XXVIII|      ifjú szemeibe lásson.~ ~– Mármost mehetünk, uram.~ ~– Hol