Kötet, Fezejet

 1    I,    III| Rudolfhoz, s odasúgva monda:~ ~– Látod ezt? Ha ti csak egy századrészét
 2    I,   VIII|          ahol meg is kell állni? Látod, itt sok szép népség van
 3   II,    XIV|        ön azt át nekem?~ ~– Mert látod, én már meguntam a bajlódást,
 4   II,    XIV|          jövedelemben osztozunk. Látod, ilyen ravasz vagyok én.
 5   II,    XIV|             De ha én úgy akarom. Látod, nekem nincs fiam, és te
 6   II,    XIV|  szerencséidről tudósítani; mert látod, a világban a leány kérőit „
 7   II,  XVIII|          hétig te leszesz nálam. Látod, milyen előre számító, milyen
 8   II,  XXIII|         Tréfa à part, * barátom. Látod, hogy én ruinált * ember
 9   II,   XXIV|        nem. Ma kell megmondanod. Látod, én haragszom, s azt mondják,
10   II,   XXIV|      állván útját a távozónak. – Látod, még most is hajlandó vagy
11   II,   XXIV|         lehet félteni.~ ~– Mikor látod, én úgy szeretlek! Bálványozás,
12   II,    XXV|             Rudolf elbámult.~ ~– Látod, nem vagyok oly könnyelmű,
13   II,   XXIX|      holnap be fogom falaztatni. Látod, minden úgy maradt, ahogy
14   II,   XXIX|            Amaz a kertre nyílik. Látod, minden a régi helyén: a