Kötet, Fezejet

 1    I,     IV|               szokás megharagudni.~ ~A körüle álló ifjak kacagása tanúsítja,
 2    I,      V|               miket isten kezei fontak körüle. Idáig fogom hallani a sziszegést,
 3    I,    VII|           óriási örömriadal zendül meg körüle; a delnő felért a tűzfalra –
 4    I,    VII|         változnak, s lugost alakítanak körüle, a kígyók galambokká, mik
 5    I,    VII|          mintha valami dicsfényt látna körüle, vékony szemöldöke, szelíded
 6    I,     IX|             meredekebb utakon ragadja; körüle sereglik a hővérű fiatalság,
 7    I,   XIII|               Ulászló idejéig, midőn a körüle terült falunak nyoma sem
 8   II,    XIV|                 midőn élő arc nem volt körüle, s oly jólesett azon megnyugodni.~ ~
 9   II,    XIX|             nem nézi, férfiak vannak-e körüle vagy nők; a legtarkább társaságban,
10   II,   XXVI|     beszélgetni látják, majd gyűljenek körüle, mert az igen érdekes jelenet
11   II,   XXVI| tekeasztalaikat, whistpartijaikat, * s körüle gyülekeznek.~ ~– Gratulálok! –
12   II,   XXVI|        érzékenyebb szívűek széledeztek körüle. Azt mégis borzasztó elgondolni,
13   II,  XXVII|         Nyugodt, szelíd hangon szólt a körüle állókhoz, arcának kínos
14   II,    Meg|             egész adomakör gyűlt össze körüle. Nekem az az eszmém támadt,