Kötet, Fezejet

 1    I,   VIII|   erővel elfogni, menjünk mi rá ketten, s amelyikünk ide hajtja,
 2    I,     IX|             Nézzétek csak, most ketten is fölkeltek, hogy odamenjenek
 3    I,     IX|     beszél velök, hiszen mind a ketten ellenpártiak. Ahán, bizonyosan
 4    I,    XII|       leány egy mást, és mind a ketten boldogtalanok.~ ~A családnál
 5    I,   XIII|        feje címeres ágabogával, ketten póznára vetett fácányokat
 6    I,   XIII|    vették le az asztalról; csak ketten ültek némán az asztal mellett,
 7   II,    XIV|       tudhassa.~ ~Vártak mind a ketten Fanny szavára.~ ~– Szegény
 8   II,    XIV|     leányt összecsókolák mind a ketten, s jó éjt kívánva egymásnak,
 9   II,    XVI|      Elébb magukat helyezék el, ketten kétfelől, kivont karddal.
10   II,  XVIII|   nagyon meg is unnád; ha pedig ketten leszünk, majd meglátod,
11   II,    XXI|       lovagot láttak meg mind a ketten szemközt jönni rájok az
12   II,    XXI|       Ez ő!~ ~Ráismernek mind a ketten. Ez ő. Egyiknek szerető
13   II,    XXV|   remegve előtte állt.~ ~Mind a ketten visszadöbbentek egymástól.~ ~
14   II, XXVIII| látogató Rudolf.~ ~Tehát mind a ketten eljöttek, s a sors úgy akarta,