Kötet, Fezejet

 1    I,      I|        kell annak megtörténni, s kár volna a gondviselés útjait
 2    I,      I|       sohasem élek egyébbel.~ ~– Kár az ilyen úri gyomorba –
 3    I,     II|       amitől elmenjenek.~ ~– Ah, kár volna szegény emberekért;
 4    I,     II|     megszöktetni a világból.~ ~– Kár volna, várjuk el, míg önkényt
 5    I,     XI|       jutott. És ez drága kincs! Kár, hogy olyan kevés figyelmet
 6    I,   XIII|    személyzetnek, s azért megint kár volna, mert szegények többnyire
 7    I,   XIII|        ennyit ne mondjon:~ ~– De kár, hogy ez a sok szép papiros
 8    I,   XIII|    rakásra hullottak.~ ~– Lám, a kár haszonba ment.~ ~– Fogyott
 9   II,     XV|            Szívesen. Ámbár azért kár betintáznod az ujjadat,
10   II,   XVII|       bohósággal, amikért nagyon kár volna, ha János úr vagy
11   II,  XXIII|        más filiszternek.~ ~– Ah, kár volna érted, ez nem neked
12   II,    XXV|         áttölteni, mert elszórni kár lett volna. Nem volt az
13   II,   XXXI| cigányokra hagyta.~ ~– Csak az a kár – szakítá félbe Gergely
14   II,   XXXI|        tartja ezt a fiút. Milyen kár, hogy önnek magának nincs