Kötet, Fezejet

 1    I,    III|  lefolyt, de mégis, ha eszembe jut, hogy az a nép, amelyik
 2    I,    III| routier, * kinek erre is ideje jut, s vagy egy asztaloslegény,
 3    I,     XI|    imádj engemet!” És neki nem jut eszébe a felelet: „Távozzál
 4    I,    XII|        csodálkozva, hogy kinek jut eszébe életéből ily apró
 5    I,   XIII|      mint akinek rögtön eszébe jut a jövő nap öröme vagy terhe.
 6    I,     Sz|     folyadék, mely emésztéskor jut a bélcsatorna nyirokereibe~ ~
 7   II,    XIV|       összeg azon ember kezére jut, mennyi rosszat lesz hatalma
 8   II,     XV|      őszi alkonyat deres fénye jut.~ ~Fanny irtózva várta,
 9   II,  XVIII|        pardons! * madame. Most jut eszembe, hogy ez a kegyed
10   II,  XVIII|        még ijedtében is eszibe jut a sziszegés, mint a macska,
11   II,    XXI|      örömétől. Fannynak eszébe jut e percben, amiről ábrándozott
12   II,   XXIX|  veszedelmét. Most koldusbotra jut. Adóssága több, mint amennyi
13   II,   XXXI|       vele, s most halála után jut eszükbe rágalmazni.~ ~Ez
14   II,     Sz|        ti. kapcsolódva), erről jut eszembe~ ~affreuse alliance –