Kötet, Fezejet

 1    I,      I|              odaveté neki tárcáját, s inte, hogy tartsa meg mind.~ ~
 2    I,    VII|        segíteni – szólt Chataquéla, s inte kocsisának, hogy hajtson
 3    I,    VII|          dereka körül fonó a delnő, s inte az ifjúnak, hogy menjen
 4    I,    VII| kapaszkodjanak jól a kötélbe, s azzal inte a magasban álló ifjúnak.~ ~
 5    I,    XII|           idehaza.~ ~Konrád szemeivel inte Liviusnak, odadörmögé:~ ~–
 6    I,    XII|        sebesülve?~ ~– Semmi, semmi! – inte, az egyik kezét folyvást
 7    I,   XIII|         legyen az áttekintés.~ ~Ezzel inte Pálnak, hogy tegye le az
 8    I,   XIII|             meghallgatni.~ ~Jancsi úr inte, hogy felajánlja rá magát.~ ~–
 9    I,   XIII|             hogy várakozik rá valaki, inte az ügyésznek.~ ~– Üljön
10   II,     XV|          Holnap délután!~ ~– Csitt! – inte kicsiny ajkaira téve mutatóujját
11   II,  XVIII|       beszélni.~ ~– Csak folytassa! – inte Kárpáthyné érdekelten.~ ~–
12   II,   XXIV|          Flóra szelíden mosolygott, s inte szobaleányának, hogy eltávozhatik,
13   II,   XXIX|         halála utániakról.~ ~János úr inte mindenkinek, hogy üljenek
14   II,   XXIX|           közül ki él tovább?~ ~János inte neki, hogy legyen nyugodt,