Kötet, Fezejet

 1    I,      V|   szembeállt velök; a kihordó jól hallá az ajtón keresztül, mint
 2    I,     VI|     súlyával ütődik.~ ~A közönség hallá az ásítást és a csattanást,
 3    I,    XII|      együtt?~ ~Teréz kétségbeesve hallá a leány vallomásait.~ ~A
 4    I,    XII| találtatott a lövés után.~ ~Ő nem hallá többé Konrád szemrehányásait,
 5    I,   XIII|       támadt volna itt-ott.~ ~Jól hallá, az udvaron mint jönnek-mennek
 6    I,   XIII|           szemeit, midőn érdemeit hallá emlegetni, mintha mindazt,
 7   II,     XV|  vőlegényt), s nagy örvendezésére hallá a választ, miszerint jöjjön
 8   II,     XV|         Amint benyitott az ajtón, hallá, mint nevetnek, mint kacagnak
 9   II,   XVII|      sejtett csengő tiszta szóval hallá az áldomást ajkairól, és
10   II,  XVIII|      közelebb jöttek ajtajához, s hallá, hogy Kárpáthy mily élénken
11   II,   XXIV|      mindenkit boldoggá tett, aki hallá.~ ~– És az?~ ~– És ez, hogy
12   II,   XXIV|          és szobájába távozott.~ ~Hallá, mint záratott be belül
13   II,    XXV|   hálószobája ajtajából, s Rudolf hallá, mint fordul kettőt a kulcs.~ ~
14   II, XXVIII|           a visszaérkező Teréztől hallá, hogy Fanny meghalt. A nagyságos