Kötet, Fezejet

 1    I,    VII|        le Flóra kezéhez, s annak gyöngéd, fehér ujjait érintve ajkaival,
 2    I,    VII|       fürtöt látva – s aztán egy gyöngéd kézzel írt levél, melyet
 3    I,      X|  munkájok után kénytelenek élni, gyöngéd gondoskodásból valami jótékony
 4    I,     XI| szemétből tisztogatták ki, kinek gyöngéd szívét tán egy ábrándozó
 5   II,    XIV|          szellő futott tán végig gyöngéd tagjain?~ ~E cél el volna
 6   II,  XVIII|       elérté a vasfeje öregnek e gyöngéd célzatát.~ ~– Ezerszer bocsánatot
 7   II,  XVIII|        odahajolhatni Fannyhoz, s gyöngéd, biztató hangon fülébe súghatni:~ ~–
 8   II,  XVIII|    szorítá meg a kezébe tévedett gyöngéd kezet.~ ~Egy jótékony köhögési
 9   II,  XVIII|        el kell ismerni, hogy oly gyöngéd, művelt, szeretetreméltó
10   II,    XXI|           lehet sejteni az okát, gyöngéd ügyek, hihetőleg légyott.~ ~
11   II,  XXIII|             A szőnyegek mind női gyöngéd kezek hímzései, vadászatok,
12   II,   XXIV|       édes, őszinte hízelgést, a gyöngéd kitüntetést, amivel azok
13   II,    XXV|     valaha. Soha annyi elmésség, gyöngéd hízelgés nem hangzott ajkairól,
14   II,   XXXI|        az élcet.)~ ~– Ah, milyen gyöngéd anya ön, Flóra! Milyen szépen