Kötet, Fezejet

 1    I,      V| titkos magános órákban.~ ~Már gyönge gyermekkorában oly tökéllyel
 2   II,    XVI|       erővel, mondhatni, igen gyönge testalkata volt.~ ~– No
 3   II,    XIX|       más szavába, hogy holmi gyönge szívű embert százszor belezavar
 4   II,     XX|   tudja jól hibáit, erényeit, gyönge és erős oldalait vendégeinek,
 5   II,    XXI|       finom lengeteg termetét gyönge zöldet játszó halavány veres
 6   II,   XXIV|   volna. Az ilyesmi vagy igen gyönge, vagy hipokrita jellemek
 7   II,   XXIV|   őróla, hogy könnyelmű, hogy gyönge nő vagy?~ ~– Ok nélkül?~ ~–
 8   II,   XXIV|      hogy téged is könnyelmű, gyönge, esendő nőnek fognak tartani.~ ~–
 9   II,   XXIV|     Engem? Könnyelmű, esendő, gyönge nőnek? – ismétlé Flóra láthatólag
10   II,   XXIV|  vagyok könnyelmű, nem vagyok gyönge – még irányodban sem vagyok
11   II,   XXIV|     még irányodban sem vagyok gyönge.~ ~Azzal a csengettyű zsinórjához
12   II,   XXIV|     is volt, nem is lesz soha gyönge, könnyelmű asszony – de
13   II,    XXV|     mint gondolod, nem vagyok gyönge, még irányodban sem, pedig
14   II,    XXV|     férjed szívét. Ugye, hogy gyönge a nő?”~ ~E tervvel, e szándékkal