Kötet, Fezejet

 1    I,     IV|        Az ifjú ember egy darabig gondolkozott, ha vajon elég nagy megtiszteltetés-e
 2    I,    VII|    órában életét reám bízta?~ ~– Gondolkozott ön rólam akkor?~ ~– Azt
 3    I,    VII|     vitatott azáltal, hogy sokat gondolkozott róluk?~ ~Azon nap előtti
 4    I,   VIII|      bika mormogását. Egy percig gondolkozott, ha ne kiáltson-e a más
 5    I,   VIII|            A legény egy kicsinyt gondolkozott, azután megbiccenté fejét:~ ~–
 6    I,      X|        tért vissza nénjétől. Nem gondolkozott többé öngyilkolásról, hanem
 7    I,      X| barátságát keresve keresik. Azon gondolkozott, vajon illendő-e még őneki
 8    I,    XII|      ismételni fülébe. Ő sohasem gondolkozott azon, hogy a gyaluk, a fűrészek
 9   II,     XX|    mosolygó arcról, kiről annyit gondolkozott, s ki oly szelíden tekinte
10   II,   XXII|        legjobban érezni.~ ~Fanny gondolkozott. – Akárhová! Csak messze,
11   II,   XXIV|     Komolyan.~ ~Flóra egy percig gondolkozott, azután határozottan mondta:~ ~–
12   II, XXVIII|       Sokáig habozott önmagában. Gondolkozott… gondolkozott…~ ~Végre odahajolt,
13   II, XXVIII|         önmagában. Gondolkozott… gondolkozott…~ ~Végre odahajolt, és megcsókolá
14   II,    XXX|      előtt, s múltról és jövőről gondolkozott. Elmondani ezen eszméket,