Kötet, Fezejet

 1    I,      I|             a föld sáros, szakad az eső két hét óta, mint a parancsolat;
 2    I,     II|             karimája levén, hogy az eső nem érhette az embert, teteje
 3    I,     II|       törvénykezésre mindegy – akár eső van, akár napfény.~ ~Itt
 4    I,     VI|           vihar ne legyen szemét és eső nélkül, repülő koszorúk
 5    I,     IX| kegyetlenség is, hogy éjféltájon az eső megeredt, úgy szakadt reggelig,
 6    I,     XI|             végre elkezdett esni az eső, gonosz kárörömmel mentek
 7    I,     XI|        örvendve hallgaták, amint az eső verte az ablaktáblákat.~ ~
 8    I,   XIII|         nyáron elverte a jég, a sok eső miatt kicsírázott az asztagban.~ ~
 9    I,   XIII|            én tudom, akkor nem járt eső, hanem a tiszttartó keresztelője
10    I,   XIII|         többedmagammal, s utolér az eső. Sebaj – mondám én –, itt
11    I,   XIII|        cselédei négy óra járásnyira eső lakásába.~ ~Mi volt természetesebb,
12    I,     Sz|        életük miatt kénköves, tüzes eső és földrengés által pusztultak
13   II,     XV|      zivataros éjszakákon, mikor az eső veri az ablaktáblát, a szél
14   II,     XV|        viharos volt, úgy szakadt az eső, úgy zúgott a szél a fák