Kötet, Fezejet

 1    I,      I|          mint a parancsolat; minden ér kiáradt, kiöntött, nád terem
 2    I,      I|     vigasztalódottan monda:~ ~– Nem ér az MA ide.~ ~Azzal kiült
 3    I,    III|        munkáit olvasni nekem többet ér minden mulatságnál, mert
 4    I,    VII|          arc, termet és szemek? Mit ér a holt leírás az élőnek
 5    I,   VIII|          tisztelendő urak házai elé ér; ide be kell neki menni,
 6    I,   VIII|           bajuszát, ami mind többet ér minden tudománynál, s ha
 7    I,    XII|           vagy botrány, ami őt éri, ér engemet is. Ha maga jelen
 8    I,    XII|          minket hátul semmi baj sem ér, hanem meg kell állani szem-szembe,
 9   II,    XIV| nagynénjével együtt ott rejté el.~ ~Ér is az valamit.~ ~Árgusnak
10   II,     XV|    szeretlek”, akit nem szeret, mit ér annak a hízelgése mások
11   II,    XXI|            perc alatt a társasághoz ér, siet magát rögtön kimenteni
12   II,    XXI|         hosszú, a bal lábacska alig ér bele a hegyével. Ho! meg
13   II,    XXI|          megközelíteni, csak Rudolf ér vele.~ ~Most a mén a keskeny
14   II,    XXV|              Kocogás az ajtón, alig ér rá kimondani, hogy: „szabad”,