Kötet, Fezejet

 1    I,     IV|        elájul! – kiálta tréfásan Debry.~ ~– Halljuk a történetet
 2    I,     IV|          tűzbe dobta! – nevetett Debry. – De hagyjátok hát elmondanom,
 3    I,     IV|    személyes vonzalmat érez.~ ~– Debry! Ne rágalmazz! – kiálta
 4    I,     IV|          ből * – felelt gonoszul Debry.~ ~– Ön tréfál – szólt közbe
 5    I,     IV|       északi herceg távozott el. Debry mindjárt tudott róla valami
 6    I,     IV|          a különcködésre – szólt Debry. – Hallották önök legközelebb
 7    I,     IV|        ez kemény levágás – szólt Debry –, végigmondatni az emberrel
 8    I,     IV|    Kegyelem és irgalom, uraim!~ ~Debry szerencséjére e pillanatban
 9    I,     IV|         hagyták a páholyajtót, s Debry lármázott, hogy légvonat
10    I,    VII|       földhöz verte, 9-től 10-ig Debry komornyikja, kinek ura félévi
11    I,    VII|       megkérte hajdani gazdáját, Debry márkit, hogy ne fogadjon
12    I,    VII|       minden~ ~pénzét elköltötte Debry komornyikja, s ismét visszaállt
13    I,    VII| Burlington, Rudolf, Iván herceg, Debry márki, Fennimor és a többi.~ ~–
14   II,   XXXI|        az északi herceg, marquis Debry és többen, kikre semmi gondunk.~ ~